Most vagy soha!

Ezzel a vírussal a világ kapott egy kábító lövedéket. Fekszik a földön, alszik, mint egy rengeteg kárt okozó fenevad, amit nem hagyhattak tovább garázdálkodni. A bolygó fellélegzett, a természet kitisztult, talán a gondolataink is letisztulnak…

Egy tudatos ember, ha elkapja egy betegség, megpróbál eljutni az okáig, és azt megszüntetni. Fogjunk össze, és nézzük meg, mi lehet az ok! Nem nehéz megtalálni: a betegséget viselő emberiség egy beteg létezést épített maga köré, elpusztítva mindent, ami természetes.

Megoldásként sokan mondjuk, hogy eljött a tudatosság, a tudati forradalom ideje, a szellem és a lélek feltámadásának ideje. Én úgy szoktam mondani, az egyensúly helyreállításának ideje. Az anyag mellé kerüljön oda a szellem, a test mellé a lélek, a földről látszódjon újra az ég. A pénz váljon újra cél helyett eszközzé.

De miért akarjuk visszahívni a belső eszközöket az életünkbe? Miért lett fontos a vallás, a belső út, a tudatalatti, az intuíció, a jobb agyfélteke? Mert ez biztosítja a kapcsolatot a belsőnkkel, az igazi önmagunkkal, a Teremtőnkkel! A Természettel, a természetes léttel!

Enélkül bármeddig is éljük ezt az istentelen műanyag életet, a halálunk pillanatáig egyetlen őszinte percünk nem lesz. Az igazi kenyér íze, a tavasz hajnali illata, a hegyi patak zúgása, a szívünk dobogása… Mind ebbe az irányba visznek.

Aztán persze szokás átesni a ló túloldalára. Pedig az anyagi, gazdasági oldalra pontosan ugyanekkora szükségünk van. Erre a másik oldalra azért van szükségünk, hogy kapcsolatban legyünk az anyaggal, a valósággal, a földdel. Az anyag megkerülhetetlen, ebből kell kigyúrnunk valami szépet a szellem erejével áthatva. Az anyag olykor borzasztó lassan mozdul, a legutolsó, a legalsó, a legsűrűbb szint. Nagyon kell hozzá a kitartás, a lélek. Viszont éppen a tehetetlensége és szilárdsága miatt nagyon jól meg lehet benne kapaszkodni, ha vihar van a magasabb szinteken. És milyen csodálatos dolog belakni, amikor már áthatotta a teremtésünk, és üldögélünk a megálmodott új otthonunkban a pár év leforgása alatt megszületett családunkkal!

A két oldal közül a magyarságnak az előbbihez, a szellemhez van kimeríthetetlen kincsesbányája. Attól még hogy csak kevesen tudnak róla, bizony itt üldögélünk rajta. Kiolvasható ez a szerves műveltségünkből, a pálosok munkásságából, a táltosok hagyatékából, az erdélyi havasok mosolyából… A szkíták, a hunok és a magyar népművészet teljességgel megegyező jelképrendszeréből… A tudomány szerint ősnyelvnek minősülő magyar nyelvből… És még hosszasan sorolható rengeteg elemből…

Ezt a kincsesbányát a történelmi ellenségeink csúnyán elvarázsolták, hosszú időre láthatatlanná tették, de ettől szép a történet. Ahhoz hogy elővarázsoljuk, nem kell sok: szívünk mélyéből szeretve, magyarul élni, beszélni, gondolkodni, cselekedni. És újra átgondolni a világunkat. Jövőképet teremteni. Gyorsan ki fog derülni, a felborult egyensúly helyreállításához nekünk magyaroknak minden eszközünk megvan!

Fontos hozzátenni, hogy ettől még nem vagyunk különbek senkinél. Ez az ősi bölcsesség minden más népnél és minden más tájékon is megvan – a legkiválóbb emberek minden egyes népben érzik is és élik is, ösztönösen hallgatva a szívükre, ahogy mi is tesszük – , egyszerűen úgy alakult, hogy valami miatt nálunk sokkal nagyobb mértékben őrződött meg ez az őstudás. Ez egy ezerszeres esély! De ez nem kiváltság, sokkal inkább felelősség.

Mi fog történni, ha sikerül helyreállítani az egyensúlyt? Már történik! Könnyen követhető és mindenki számára elfogadható: a helyi, közösségi és természetes megoldások válnak egyre inkább általánossá. Ugyanígy tetten érhető az egyensúly felé haladás gazdasági vetülete: a nyerő-nyerő megoldások és a természettel összehangolt rendszerek kezdenek elterjedni.

Olyan erőtérben vagyunk, amelyben minden elpusztul, ami ellentétes a természeti törvények feltartóztathatatlan erejével. Egy ilyen folyamat nem feltétlenül szép és könyörületes minden elemében. A koronavírus ennek csak az első lépése. A régi világunkból az örökérvényű alapértékeken kívül és az arra épített szellemi és anyagi teremtéseken kívül valószínűleg semmi nem marad. De egyetlen percig sem leszünk egyedül, ha vállaljuk a megújulást.

A boldogulásunk ebben az erőtérben attól függ, mennyire tudjuk elengedni a megszokott, régi dolgokat, és mennyire tudjuk felismerni a megtisztulás felé vezető új utakat.

És hogy mennyire tudunk hallgatni a belsőnk hangjára!

Hegedűs Gergely András

One thought on “Most vagy soha!”

Comments are closed.