Isten a tankönyveinkben, törvényeinkben és életmódunkban? A folyamat beindult!

Teljes joggal érzékeli és értelmezi Istenként az emberiség java ezt a mindennek a középpontjában álló erőt, amely végtelen és számunkra felfoghatatlan bölcsességgel és szeretettel áthat minden létezőt és minden eseményt körülöttünk. Ezzel együtt számomra egyre előrébb haladva a tapasztalatokban immár egy személytelen erővé változott, amit ettől függetlenül még bátran lehet Istennek nevezni...

Mivel Isten nevéhez sokféle fogalom kapcsolódik, ezt erőt nem is ezzel a szóval tudom leírni leginkább: számomra a legfontosabb, hogy Mindenható. Emellett számos név és meghatározás tudja még jól lefedni ezt az általam érzékelt erőt. Ha valaki mondjuk kvantummezőnek hívja, akkor is ugyanide érkezhet meg. Főleg akkor, ha megélésekkel, és a tapasztalatai rendszerezésével szépen feltérképezi a törvényszerűségeit, aztán pedig ehhez igazítja az életét.

Hogy lehet ez egy tökéletes és minden pillanatban igazságos rendszer?

Miért fontos, hogy Mindenható? Mert önműködő módon, minden helyzetben és pillanatban azt nyújtja számunkra, amire a természeti/isteni törvények érvényesüléséből adódóan éppen akkor szükségünk van. Ami éppen akkor leginkább szolgálja a fejlődésünket, és mindig pontosan azt, amit megérdemlünk.

Ami a korábban elindított erőidből, cselekedeteidből, gondolataidból és szavaidból a törvények érvényesülése mellett visszaérkezik hozzád. Nem véletlen, hogy a „Tégy jót, és valahol, valakitől egyszer mindenképp visszakapod” gondolatig nagyon sokan jutottak már el – olyanok is, akik amúgy nem istenhívők, a szó klasszikus értelmében.

Ahhoz, hogy ez a teljesen önműködő szuperrendszer, minden pillanatban érvényesüljön, ahhoz senkinek nem kell gondolkodnia, erőlködnie, akárcsak a kisujját felemelnie egyetlen centire sem. Sem ennek az Istennek érzékelt tökéletes rendszernek, sem bármelyik – fizikai testet öltött vagy fizikai szinten túl, fizikai testtel éppen nem bíró – lénynek, sem nekem.

Ebben az istenképben alighanem ez a fentebb leírt tétel a legnehezebben befogadható: minden az érdemeid szerint érkezik, ahogy megérdemled. Sőt, eleve az Isten létezése is sokaknál emiatt bukik meg, érthető módon: emberi értelemmel felfoghatatlannak tűnő igazságtalanságok és borzalmak történnek nem is oly ritkán a nagyvilágban, sokszor történelmi szinten. Már hogy lenne ez egy tökéletes és minden pillanatban igazságos rendszer?! Úgy, hogy a megnyilvánuló törvényszerűség tetten éréséhez sokszor nagyon kevés az adott, kiragadott pillanat – vagy kár az adott élet… – és sokszor nagyon kevés az átlagos emberi felfogásunk. De semmi gond, ha hiszünk benne, ha nem, ez az erő ettől függetlenül működik…

Csupa olyan fénypont, mely minden nap ránk ragyoghat!

Itt van tehát ez a végtelen bölcsesség, tudatosság és szeretet, és semmit nem tesz, egyszerűen csak létezik és működik. Nem szomorkodik, nem aggódik, nem törekszik. Persze emberként könnyebb emberinek felfogni ezt a világmegtartó középpontot, de attól még nem emberi.

Viszont az, hogy tőlünk függetlenül mindig hat, egy fikarcnyit sem ment fel a felelősségünk alól. Sőt, nagyon is sok függ a cselekedeteinktől – mégpedig az, hogy milyen szinten éljük meg az életünket!

Hogy ezekhez a felelős, isteni cselekedetekhez legyen miből merítenünk, érdemes megnézni, mi mindent jelent, mi mindenben mutatkozik meg ez a csodálatos erő. Csupa olyan dologban, ami mindennap itt van, csupa olyan csodában, amely mindennap tetten érhető és beidézhető. Csupa olyan fénypontban, mely minden nap ránk ragyoghat!

Alkothat béklyót, de működhet felszabadító angyali erőként is

Isten számomra a Világegyetem és a Természet törvényeinek összessége. Az eddig megélt utam, a megszerzett tapasztalataim, a tanult részeim, az eddigi cselekedeteim – ez is mind Isten. A még tanulatlan részeim is, melyek ugyanúgy eseményeket, élethelyzeteket vonzanak be, és nem mindig kellemeseket. És a lezárt, még fel nem oldott, gyógyításra váró régi sérüléseim, elakadásaim. Ők is az Isten érvényesülését biztosítják, mert egészen addig hatnak, amíg meg nem tanulom a leckét, és ragyogó erényeket kovácsolok belőlük is. A jelenlegi tudásom, a céljaim, a reggeli gyakorlataim, az összes belső módszerem – ezekben is ő van. Hosszú, hosszú utak kiforrott eredményei ezek, hogyne tartalmaznák őt…

Miért mondom, hogy a fenti elemek mindegyikében benne van Isten? Mert mindezekből a fenti elemekből tevődik össze, hogy mi ér engem egy adott napon. Márpedig minden eseményben, minden percben a Teremtő jön velem szembe. Így érvényesül, hogy ami kint, az bent: kívül és belül is az Isten érvényesül.

További fontos isteni elem a szellemanyag. Az egészen parányi már nem anyaginak minősülő, de mégis komoly anyagi hatással bíró részecskék serege, amelyet a gondolat vezérel. A szellemanyag, amely minden egyén, minden nép és közösség rendelkezésére áll. Létrehozhatunk belőle teremtő, gazdagító erővel bíró egyéni vagy közös képeket. Szolgálhatja a fényes és az árnyas oldalt egyaránt, alkothat béklyót, de működhet felszabadító angyali erőként is. Okozhat betegségeket, de szolgálhatja akár gyógyíthatatlan betegek gyógyulását is. Aki ilyeneket hajt végre vagy szenved el, mind-mind az isteni szellemanyaggal dolgozik szándékosan vagy önkéntelenül, a belőle létrehozott képek által.

Hogy ilyen arányban hathassa át a boldogság a napjaimat

Mindezeken túl és mindezeket megkoronázva: az Isten ott lakik a tudásomban, a tehetségemben, a munkámban, szakmámban az elért eredményeimben, az elkönyvelt sikereimben. A megteremtett, működő, számomra életet, szeretetet, biztonságot, boldogságot adó életelemeimben. A családomban, a házamban, a Teremtő Körben és a Pilis-Hargitában, a drága hazámban és a gyönyörű bolygóban, melyen élhetek. A levegőben, a földben, a vízben, a tűzben a hegyek szépségében. Ezek is eddigi tetteim, sok-sok munkám eredményei.

Nagy öröm, hogy 70-80-90 százalékban ezeket az elemeket szépnek és ragyogónak látom, és annak is élem meg. Ez ugyanakkor kőkemény munka eredménye. Hosszú utat, inkább utakat kellett megtenni, hogy mindezek így tudjanak működni, és ilyen arányban hathassa át a napjaimat a boldogságom.

Közel áll még hozzám az a gondolat is, hogy ezt a rendszert, a Mindenhatót a végtelen szeretet jellemzi és tartja össze. Ez is mindenképp benne van az Istenképemben, annyit érdemes hozzá tenni, hogy ez akkor válik igazán érzékelhetővé, ha az ember ezt tudatosítja, a szívét megnyitja a szeretetre, és tudatosan használni is kezdi a szeretet erejét.

Isten a tankönyveinkben, törvényeinkben és életmódunkban? A folyamat beindult!

Ennek az Istennek megfogalmazott személytelen erőnek további fontos tulajdonsága, hogy a tudomány számára is teljes mértékben érzékelhető és mérhető – a kapu nyitva áll. Ehhez nyilván fejlődni és változtatni kell a nézőpontokon, de a természeti törvények tökéletesen leírják ennek az erőnek működését – mégpedig csupa olyan törvény, amely egyenként feltérképezhető. Természetesen a mai hivatalos természettudományhoz képest jóval tágabb értelemben vett természeti törvények rajzolódnak így ki.

Ezen mindenható erő felismeréséhez és elismeréséhez, működésének megfejtéséhez újra alázattal kell fordulnunk a természethez. Elfogadni a fizikai érzékelésünkkel közvetlenül nem megtapasztalható erőhatások létét, ha már a műszerek úgyis kimutatják… Beengedni a köztudatba, hogy a világunkat alkotó részecskék egyszerre működnek anyagként és energiaként. Elfogadni és lépésről lépésre megvizsgálni a gondolatok teremtő erejét. Elfogadni, – vagy kezdő lépésként legalábbis feltételezni – hogy létezhet összefüggés és létezhet kapcsolat az anyagi síkon egymástól teljesen függetlennek tűnő, és egymástól egészen nagy fizikai távolságban levő dolgok között is.

A ma érvényben levő fizika eljutott már ezen az úton valameddig. Egy zárt, jobban mondva jó ideje lezárt, de ma már szabadulóban lévő világkép miatt ezek a lépések eddig nem hoztak mindenki számára nyilvánvaló és érthető változásokat a tudományban. A lényeg feltárása, közérthetővé tétele és a mindennapjainkban való alkalmazása – tankönyveinkbe, törvényeinkbe, életmódunkba és értékrendünkbe való beemelése – egyelőre várat magára. A jelek szerint nem sokáig! A folyamat beindult, és reményeink szerint gyorsul.

Hegedűs Gergely András