Budai-hegység, 2021. október 23. Szent helyen, szent időben. Rászánjuk újra az erőt, az időt, és újra ott ülünk, kört formálva a középpont körül. Van amikor le is írjuk, van amikor ki is mondjuk, ami jön. De a legfontosabb, hogy fogjuk egymás kezét a középpont körül, szeretetteli körben. A lényeg egy képben is megérkezik:
az isteni erő kiáramlik a középpontból, spirál alakban elindul lefelé a hegyről, szétáramlik az egész országban, és mindent áthat…
Nem mi áramoltatjuk, nem tőlünk ered, és nem mi vagyunk a középpontban. De figyelmünkkel, hitünkkel, összefogásunkkal mi képezzük az emberi kört a középpont körül, és ez működteti a szent helyet. Körünk elküldi a hívó szót, kinyitja a világ szívét és tudatát a Teremtő felé: várunk, hiszünk és tudunk! Látunk! Látjuk, ahogy megvalósulsz.
Érdemes tisztán, ünneplőben, önmagunkkal eggyé válva részt venni e folyamatban. Önmagunkat és egymást mindig feljebb és feljebb emelve. Ilyen közelségben a középponthoz minden szó és minden cselekedet ezerszeresen számít. A magyar hazának szánt jövőképünkből csak az fog rajtunk átszűrődni, amit meg is élünk. Ezek a magvak viszont egészen biztosan bekerülnek a belső képeinkben már virágba borult Kárpát-haza anyaföldjébe. Látjuk is, ahogy a középpontból eredő magyar jövőkép alapüzenetei itt is, ott is visszacsengenek – más körök, mozgalmak és közszereplők mondandójában… – az első virágok kezdenek előbújni a földből!
Hegedűs Gergely András