Ha az ember megtapasztalta már a magasabb tudatállapotokat, akkor aligha tud másképp gondolkodni, mint, hogy ez a jövő. Gánti Bencével a májusi Élet Virága kerekasztalra hangolódva az egyre több emberben érlelődő új paradigmáról is beszélgettünk, amely a lelkiséget beemeli az anyagi szemlélet mellé, azzal egyenértékűvé téve.
A május 6-án a MagNet Házban sorra kerülő Élet Virága kerekasztalt előkészítő interjúsorozat hatodik állomásához érkeztünk: ezúttal Gánti Bence integrál szemléletű pszichológussal, az Integrál Akadémia alapító-elnökével beszélgettünk a Zugló Tv stúdiójában.
A hét interjúban a kerekasztalon résztvevő hét szellemi vezető bemutatkozása önmagában rendkívül érdekes téma: a saját szakterületükön paradigmaváltást képviselő szakemberek által olyan tudástárba tekintünk be, amely a fősodratú médiában nem igazán kap még teret. Ugyanakkor a mostani beszélgetéshez az integrál szemlélet egy további pluszt adott: eredményeit és tudásanyagát tekintve ez a szemlélet az Élet Virága kezdeményezés kulcsává válhat.
Hogyan is akarunk jól működő világot, ha nem értünk az emberi pszichéhez?
„Az integrál szemlélet a 70-es években született meg, és a 2000-es évektől vált nemzetközi mozgalommá, tulajdonképpen egy új hullámmá” – derül ki Gánti Bence szavaiból. „Elsősorban arról szól, hogy összekapcsoljuk a pszichológiát és a spiritualitást, illetve a nyugati tudományos tanokat a keleti meditatív tanokkal. Ezáltal egy olyan lélektant nyerünk, amelyben mindent, amit eddig a Földön megalkottak a pszichéről, egységbe tudunk rendezni” – írja le a lényegét. „Egy olyan kerek emberkép születik meg, amely korábban csupán egy-egy tan ismeretében nem tudott kialakulni.”
Gánti Bence egy nagyszabású szintézisként írja le a folyamatot, amit lehet használni az egyén szintjén – pl. önfejlesztés, coaching, terápia terén – ugyanakkor használható szervezeti vagy akár társadalmi szintű fejlesztésére is. Ahogy a fentiekből is kiderül, az integrál szemlélet jócskán túllép a pszichológia területén, és ezt jó okkal teszi: „Hogy képzelhetünk el egy egységes, jól működő világot akár a társadalomban, akár a gazdaságban, akár az országok közötti együttműködést tekintve, ha nem értünk az emberi lélekhez?” – teszi fel a kérdést a pszichológus.
Így ért össze a tudomány és a spiritualitás
A 2009 óta működő Integrál Akadémia alapító-elnökeként Gánti Bencének széleskörű tapasztalatai vannak arról, hogy az integrál pszichológia milyen többletet ad a korábbi irányzatokhoz képest. „Annyiban több mint a korábbi pszichológia, hogy mi foglalkozunk a hétköznapi tudatállapoton túli magasabb állapotokkal is. Tehát nemcsak az a célunk, hogy a hétköznapihoz képest leromlott lelki állapotú betegeket segítsük visszatalálni a hétköznapi élethez – ahogy ezt a pszichológia már 120 éve teszi.”
A fenti irányultság mögött az áll, hogy a 60-as években néhány pszichológus rámutatott, hogy addig csak a bajokra összpontosított a tudomány.
„Feltették a kérdést, hogy miért nem fókuszálunk az ember pozitív oldalára is, a képességekre, a lehetőségekre, a magasabb állapotokra, a nyitottságra, a szeretetre, az empátiára, az intuícióra vagy akár a spirituális képességekre és az önmegvalósításra.”
Innen nyílt meg a humanisztikus pszichológia ága, amely aztán specializálódott, létrehozva a transzperszonális pszichológiát, amelyben már a kifejezetten spirituális élményeket is „legalizálták” és vizsgálták. „Ebből indult ki egy még újabb hullámként az integrál pszichológia, az összes eddigi pszichológiát összekapcsolva” – fogalmaz Gánti Bence.
A cél meghaladni a beszűkült, mindennapos gondolati mintákat
Hozzáteszi, a megoldásközpontúság nem jelenti a problémák megkerülését, hiszen az egy vak pozitív gondolkodás lenne. Sőt, gyakran épp az nyithat meg számunkra egy ajtót, ha egy problémába belemegyünk. „Amíg a klasszikus irányzatokban a problémák feldolgozásának a célja a hétköznapi tudatállapot elérése, addig az integrál pszichológia a probléma megoldásakor megnyíló embert tovább segíti egy tágabb nyitottságig: azzal a céllal, hogy megtapasztalhassa a felsőbb énjét.”
A megoldásközpontúság tehát az integrál szemléletnél azt jelenti, hogy ismerjük a magasabb tudatállapotainkat. „Ez azért fontos, mert ebben az ember meghaladja a hétköznapi egóját: meghaladja a beszűkült, mindennapi, ismétlődő kapcsolati mintáit és gondolati sémáit. Ennek során kiderül, hogy egy a hétköznapinál sokkal tágabb univerzális lény vagyunk.”
A magasabb tudatállapot magasabb nézőpontja kulcskérdéseket is felvet:
„Mi lenne, ha onnan élnénk az életünket? Milyen lenne onnan dolgozni a hétköznapi életben? Hogy lehetne onnan kialakítani a társadalmat és a politikát? Mi lenne, ha az egész Föld olyan lenne egy idő után?” – teszi fel a kérdéseket Gánti Bence. Hozzáteszi, ha az ember megtapasztalta már a magasabb tudatállapotokat, akkor aligha tud másképp gondolkodni, mint, hogy ez a jövő.
„Viszont oda eljutni, nem olyan könnyű, és ebben kell az embereket segíteni.”
A tartós változáshoz a személyiség fejlődésére is szükség van
A magasabb tudatállapot elérésénél egy fontos szempont, hogy a felső ént meg lehet tapasztalni pusztán a meditáció útján, anélkül, hogy a személyiség fejlődése társulna hozzá. „Utóbbi azért fontos, mert nem csak egy átmeneti tudatállapot változás, hanem egy tartós személyiségváltozás: ebben a fejlesztésben minden részünket meg kell dolgozni, hogy egy magasabb szintre kerüljünk.”
Fontosnak tartja hozzátenni, hogy ez egy olyan ösvény, amit csak közösen tudunk járni: egyedül, könyvekkel nem lehet. „Az ember a személyiségében az emberi kapcsolatban tud átalakulni: nevezhetjük azt coachnak, terapautának, pszichológusnak vagy bárhogyan. Gondolatilag otthon a könyvekkel is tudunk változni, de az még nem elég: az egész személyiségünkkel utána kell menni a gondolatnak, és ehhez bizony szükségünk van egymásra.” Hozzáteszi, ha mindezt csoportban tesszük meg, az további plusz erőt és hatékonyságot hoz.
A fent leírt fejlődési állapot az, amikor a gondolat, a szó és a cselekedet eggyé tud válni: „Ezt nevezzük hitelességnek.”
A felnövekedés és a felébredés egyaránt fontos
Az integrál szemlélet útján a személyiség terápiás fejlesztése mellett a másik ugyanilyen fontos eszköz a személyiség meghaladása, a meditatív állapotba kerülés. Ennek megfelelően az Integrál Akadémia hároméves képzésében elvégzendő egy 10-14 napos meditációs elvonulás is.
„A két eszköz nem ugyanaz. A nyugati pszichológusoknak beletelt vagy 30 évébe, mire erre rájöttek, és azonosították a két folyamatot: az egyik neve a személyiség szintjeit tartalmazó felnövekedés, míg a másik a fokozatosan megnyíló tudatállapotokat leíró felébredés.”
A fentiekből levezetve az integrál mozgalom egyik fontos üzenetét is megfogalmazza Gánti Bence. „Egy a felébredésben előrehaladt ember is lehet alacsonyabb személyiség szinten: vagyis ha valakinek spirituális élményei vannak, az nem garantálja, hogy személyiségében is érett lesz. Csak a módosult tudatállapot ismétlésétől a személyiségünk és a kapcsolati mintáink önmagunkban nem biztos, hogy változnak. Ehhez inkább a terápiás munka kell.” Természetesen ugyanez fordítva is igaz.
Az számít, hogy itt és most mit tud adni a magyarság a világnak
Gánti Bencének arról is széles körű tapasztalatai vannak, hogy a fenti szempontok mentén egy-egy nemzet melyik területen erősebb vagy gyengébb. „A sorsomból adódóan hétéves korom óta vagyis 40 éve rengeteget utazom, így mind a tradicionális keleti, ázsiai területeket, mind a nyugati országokat – beleértve az amerikai térséget, miután az Egyesült Államokban hét évig éltem – jól ismerem, de Afrikában is vannak tapasztalataim. Ráadásul sok országban dolgozom lelki vezetőkkel. Ezek alapján azt látom, hogy ugyanolyan a magyarság kérdése, mint bármelyik más nemzeté: megvan a saját karakterisztikánk, aminek van egy fény- és árnyoldala.”
Hangsúlyozza, a fentieknek megfelelően az is kirajzolódik, hogy miben vagyunk kiemelkedők a nemzetközi szintéren, amire büszkék lehetünk. „Ugyanakkor megvannak a nemzeti árnyékmintáink, amelyeket egymással az országon belül játszunk, úgy hogy észre sem vesszük, vagy azt hisszük, hogy személyes mintánk.” Ezt minden országban így tapasztalta. „Minden ország büszke lehet valamire, amiben ők jobbak mint mi, és mindenhol megvan a fájdalmasan ismétlődő, bezárt minták árnyékvilága.”
Az értékeket tekintve felhívja rá a figyelmet, hogy bár nekünk magyaroknak joggal fontos a történelem, a jelenben az számít, hogy itt és most mit tudunk adni a világnak, és milyen döntéseket hozunk.
A modernitás eltájolt minket: az eredmény számít, a lélek másodlagos
Kérdésre válaszolva a magyarság karakterénél nem emeli ki egyik oldalt sem: van, aki a felébredettség, van, aki a felnövekedés terén tart előrébb. „Ugyanakkor jómagam minden egyes vezetőnek, legyen ő szellemi, vállalati vagy politikai vezető, kötelezővé tennék három év egyéni pszichoterápiát és némi meditációt.” Álláspontját meg is indokolja: „Aki vezető szerepbe lép, vállaljon felelősséget a lelki kapcsolati világért is – és lássuk be, ez magától nem megy. Az ugyanis, hogy okos vagyok, jószándékú és terveim vannak, még nem jelenti azt, hogy egy megfejlődött személyiség vagyok, azért meg kell dolgozni.”
Ilyen szempontból a 20. század paradigmája, a modernitás némileg eltájolt minket: „Az eredményre fókuszálunk, teljesen félretesszük a lélek és a spiritualitás világát.
Ha okos pasi vagy okos nő vagy, tudsz szervezni és eredményeket felmutatni, akkor minden megvan, ötöst kapsz a mai értékrend szerint. Az, hogy milyen hangulat van körülötted, milyen kapcsolatok alakulnak és mennek tönkre, egyáltalán boldog vagy-e, az mind a szőnyeg alatt van.”
Egyre több emberben érik az új paradigma, előbb-utóbb ez lesz a norma
Hogy ez nem mehet így tovább, azt a 21. század paradigmája, az úgynevezett posztmodern paradigma is mutatja: „Ez már azt mondja, hogy a lelkiséget – legyen az akár spiritualitás – szükséges beemelni a külsőségek, a materialitás és az eredmények mellé, velük egyező mértékben. Ez már sok emberben érik, ugyanakkor még nagyon új paradigma, a tévé még nem ezt mondja, az újság még nem ezt írja: a fősodor még a 20. század paradigmáját közvetíti. Ugyanakkor az emberekben – nem csupán Magyarországon – annyira érik az új paradigma, hogy előbb-utóbb ez át fog billenni, és ez válik normává.”
Úgy fogalmaz, az integrál szemlélet követői is abban gondolkodnak, hogy előbb utóbb a ma még újszerű gondolkodásmód lesz a megszokott.
A magyarság előnye egyben a csapdája is
Hogy ebben a változásban hol lehet a helye a magyarságnak, azt arra alapozva érdemes megvizsgálni, hogy jelenleg milyen erősségekkel és milyen árnyoldalakkal bír. „Erre a legjobb rálátást akkor nyerünk, amikor huzamosabb külföldi tartózkodás után hazatérünk. Én például egy ilyen utam után a reptérről hazafelé belehallgattam két hajléktalan beszélgetésébe, és olyan mélyen filozofikus volt, mintha Marx és Engels beszélgetne. Ez is mutatja, hogy a miénk egy mélyen és összetetten gondolkodó nemzet: ez a nagy előnye ennek a nemzetnek és ez az egyik csapdája is.”
Utóbbi alatt azt érti, hogy nem bírunk igazán ellazulni, könnyeden gondolkodni. „A magyarok azt érzékelik, ha valami mély, ha valaki mélyen gondolkozik, ha egy csoportélmény mély, ha egy kapcsolatnak mélysége van. Ez kifejezetten érték, hiszen ha nyugaton járunk, nem találjuk ezt a mélységet.” Nyugaton viszont találunk, könnyedséget, szabadságot, jól létet. „Érdemes mindkét pólust gyakorolni, hiszen a könnyedségre és a mélységre egyaránt szükségünk van.”
Ez lehet a kulcsa az Élet Virága kezdeményezésnek
Egy sztereotipiára is kitér a nyugati kultúrával kapcsolatban. „Nálunk sokan mondják azt az amerikaiakra, hogy buták, amiatt, hogy rendkívül leegyszerűsítik a dolgaikat: a neveknek is például mindig az egyszótagos változatait használják. Ám valójában csak a praktikusságról van szó: ha valamit meg lehet oldani egy tolvonással, arra ők nem használnak hármat. Ennek a szemléletnek megvannak az előnyei: sokkal gyorsabb, hatékonyabb módon tudnak az emberek kapcsolódni, nincsenek felesleges körök, szociálisan olajozottabb a társadalmuk.”
Szintén ide tartozik a kulturális relativitás: eszerint nincs a Földön egyetlen „normál” kultúra, amihez képest a többi kultúra kevésbé normál. „Ugyanakkor mégis minden kultúra magához viszonyítja a többit. Emiatt mondjuk a mi szemszögünkből ítélve, hogy az amerikaiak hársányak, a kínaiak pedig visszafogottak. Valójában minden kultúra egymáshoz képest egy alternatív valóság. Ha ezt megértjük, és elfogadjuk, akkor nyílik meg az együttműködésre.”
Hangsúlyozza, az Élet Virága kezdeményezés sikerének is ez lehet a kulcsa:
„A társadalmi együttműködésnek és összefogásnak is az az alapja, hogy megértjük a személyiségek és nézőpontok relativitást. Ekkor tudunk olyan empatikus szívvel és lelkülettel fordulni egymáshoz, ami egy magasabb szinten tud minket összekapcsolni.” Kérdésre válaszolva Gánti Bence megerősíti, ennek a gondolatnak mellérendelő viszony és az elfogadás is a része: elfogadom azt, hogy hozzám képest más vagy, és nem gondolom azt, hogy én vagyok a középpontja ennek a körnek.
Innen származnak a nem véletlen véletlenek
Sőt, ez a gondolat azt is magában foglalja, hogy mindannyian egy nagyobb kollektívnek vagyunk a része, amit már Carl Gustav Jung is meghatározott kollektív tudattalanként, még a 20. században. „Ezt ma már inkább mezőként határozzuk meg” – teszi hozzá. „Bert Hellinger, a családállítás megalkotója is családi mezőről beszél, amiben számos információ van, sőt, ez a mező meghatároz minket, csak nem tudunk róla.”
Az integrál szemlélet ezt a vonalat még tovább vitte: „Mi azt mondjuk, hogy itt és most van egy kollektív mező. Tehát nemcsak a családodnak van egy mezeje, hanem itt és most köztünk és minden ember közt van egy láthatatlan tudati mező, ami összeköt minket. Innen származnak a nem véletlen „véletlenek”, a szinkronicitások: amikor például valakit pont felhív az az illető, akire már napok vagy órák óta gondol.”
Mindenkinek adott a lehetőség, hogy együttműködjön ezzel a mezővel
Hogy mi rendezi ezt a mezőt, arra közkeletűen, a hagyományoknak megfelelően mondhatjuk azt, hogy Isten. „Ez egy középkori fogalom, és természetesen higgyünk benne. Ugyanakkor modernebb szerelésben azt is mondhatjuk, hogy minden mindennel összeköttetésben áll, és egy végtelenül intelligens kollektív mezőnek vagyunk a részei.”
Hozzáteszi, ez már transzperszonális szemlélet, vagyis a személyes egón, személyiségen túli valóságra mutat rá.
„Ha ezt megtapasztaljuk és ilyenné alakul a világnézetünk, akkor onnantól egyszerre nem vagyunk a világ középpontja és egyszerre vagyunk nagyon fontos pontja a világnak. Lehetőségünk van ugyanis az önmegvalósítással bekapcsolódni ebbe a mezőbe és úgymond a szolgálójává válni.”
Ennek a mezőnek az is a jelentősége, hogy a különböző élethelyzetekben a bennünket érintő fontos kérdésekre a válaszokat is tartalmazza. „Tegyük hozzá, ezekhez az információkhoz akkor nyer valaki hozzáférést, amikor annak ideje van, tehát nem bármikor. Ebben tehát van egyfajta biztosíték, ami garantálja az időszerűséget.”
Hegedűs Gergely András