A mostani élmények újra megmutatták, hogy megéri nyitni a közösség felé, a szépirodalom felé, a magyar szellemiség felé és a Wass Albert által is megmutatott magasabb nézőpontok felé – kincset érő töltődés és kapcsolódás az eredménye! Köszönjük mindenkinek, hogy eljött megteremteni a két évtizedes összegzéshez méltó hangulatot!
A 2024-ben csatlakozott 60 helyszín egyikeként Budapesten a belvárosi Háló S4 Közösségi és Kulturális Központban a 20 éves évforduló jegyében az eddigi Wass Albert-felolvasások legszebb pillanatairól és a legfőbb támogatóiról is megemlékeztünk. A kezdésnél velünk volt Mátyás Szabolcs debreceni barátunk, aki 2004-ben világcsúcskísérletként alkotta meg a maratoni Wass Albert-felolvasás eredeti ötletét. Az országos köszöntő után Szabolcs indította el a felolvasás fonalát, később pedig az ötletet 2008 nyarán újjáélesztő, és 2009-re újabb felolvasást kezdeményező Pilis-Hargita vándorokról is szó esett.
Délelőtt megérkezett körünkbe a felolvasást számtalanszor önkéntesként támogató gitáros előadóművész Orbán Johnny, és megzenésített Wass Albert-versekkel emelte az esemény fényét, végül pedig egy Cseh Tamás dallal tisztelgett egy székely-magyar barátság előtt, amely éppen 20 évvel ezelőtt indult az első felolvasáson a Debrecen-Marosvásárhely-Szejkefürdő tengelyen…😊
Ugyancsak megérkezett Simó József, aki már az első – Guiness-ellenőr által is végigült – 2004-es pesti felolvasáson is több órát velünk töltött. Azóta is minden egyes felolvasó hétvégén több helyszínt is bejár, és szórja a kincseit. A legtöbb felolvasóestet látott előadóművész többek közt a „Veletek maradok” című csodálatos verset is elszavalta, és ugyanilyen csodát adott át a hozzá elmondott történettel. Megtudtuk ugyanis, hogy József a verset abban az időszakban találta, amikor Wass Albert hagyatékának feldolgozására kapott megbízást a fiaitól, és e célból 4 hónapig napi négy órás alvással dolgozott az író floridai házában. Az angolul írt költeményt ezután itthon fordította le magyarra.
Számomra talán a legszebb pillanatokat a Strahl Zoltán barátunkra, harcostársunkra történő visszaemlékezések hozták, ahogy megidéztük a végtelenül tiszta, a hazájáért, a közösségéért megtörhetetlen kitartással dolgozó jellemét. Emberként és Magyarként tisztán éreztük ahogy itt van velünk a Hontalanság hitvallásában és a róla felidézett történetekben.
Zoli volt annak az Egyesült Magyar Ifjúságnak a vezetője, amely mozgalom felkarolta az első felolvasást 2004-ben, majd pedig ő volt az, aki 2009-től kezdve az EMI-klubbal mint helyszínnel rendre támogatta a pesti felolvasásokat. Továbbá ő volt az, aki az egyik régi felolvasáson egy teljes éneket elszavalt Arany Jánostól a Toldi estéjéből annyi érzést és életet belerakva, hogy az örök élménnyé vált bennünk. Ő volt az, akit mindig jó volt hallgatni egy-egy rendezvény megnyitóján, aki a legnehezebb mozgalmi kérdésekben, konfliktusokban is mindig őszintén szívből és megnyugtatóan szólt, akiről tudtuk, hogy ha benne van egy dologban, akkor az a dolog rendben lesz. Fociszeretére is utalva, sportnyelven szólva nála mindig jó helyen volt a labda…
Nagy öröm volt számunkra, hogy többen is eljöttek Zoli barátai és volt munkatársai közül. Felolvasásról felolvasásra, beköszönésről beköszönésre egyre több résztvevőről derült ki, hogy a 20 évvel ezelőtti első felolvasáson is ott volt!
Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy – a szervezéshez szükséges idő és élő kapcsolatok hiányában – sikerül-e végül megteremteni ezt a rendezvényt, de a helyszín kezdeményező szervezőjeként pont ez a hangulat és menetrend volt az álmom! Köszönet az Egyesült Magyar Ifjúság tagjainak, hogy fogadtátok a hívó szót, és eljöttetek megteremteni ezt a két évtizedes összegzéshez, Wass Alberthez és Zoli emlékéhez is méltó hangulatot!
Külön köszönet a Háló S4 Központnak, hogy otthont adtak a rendezvénynek, és a központot irányító Schön Györgynek, hogy a hírverésben, szervezésben és a lebonyolításban is nagy lelkesedéssel támogatott minket! Ráadásul megzenésített versekkel, történelmi kitekintőivel és visszaemlékezéseivel, utólag pedig remek fotókkal is gazdagította a szépirodalmi ünnepet!
És hogy Wass Albert az Égi Kávéház házigazdájaként ezúttal is végig velünk volt, az a már megszokott összecsengések, egybeesések jelzéseiben ezúttal is megnyilvánult… A felolvasás korelnökeként egy 90 évét már betöltött úr az erdélyi író azon üzenetét tolmácsolta, amelyben arra hívja fel a figyelmet, hogy a legszentebb dolog az adott szó és a másik ember ideje, és hogy ezt a pontossággal, illetve az adott szó tartásával tudjuk tiszteletben tartani. Nem tudhatta, hisz nem ért még akkor ide, hogy a legelső felolvasóként Szabolcs pont ugyanezt a részletet olvasta fel, amelyben Wass Albert a nagyapját idézte meg!
Strahl Zoli egyik jóbarátja, Balázs délutáni felolvasóként szintén nem tudhatott erről az előzményről. Elővette aztán az „Adjátok vissza a hegyeimet” című regényt, és a Kárpátok gerincén vívott utolsó töltényig lezajlott borzalmas harc megrázó részletét olvasta fel. A második világháború végjátékában találtuk magunkat, magyar honvédként, erdélyi magyar honvédként. A végtelen mennyiségben beözönlő orosz hadsereggel farkasszemet néző magyarok rendre mindig hátráltak a németek parancsára, mígnem elérték a saját hazájuk határait. Ekkor a századosuk megígérte, hogy onnnan már egy tapodtat sem hátrálnak, és be is tartotta a szavát, hű maradt a kantonáinak tett ígéretéhez… Az utolsó géppuskáig, az utolsó töltényig és végül az utolsó puskatusig…
De az is a fentiekhez hasonló, egy az 1 millióhoz típusú csoda volt, hogy az egyik felolvasó hölgy a nyíregyházi főiskola nemrég lezajlott 50 éves születésnapi találkozójáról kezdett mesélni lelkesen, mint az iskola egyik alapítójának a családtagja, mire nem sokkal később Johnny barátunk lelkesen, mit sem sejtve besétált a felolvasásra, majd kiderült, hogy ő is ott volt ugyanazon a találkozón öregdiákként! És akkor még egy olyan korábbi történet is ide tud csatlakozni, miszerint az egyik felolvasónk, korábbi partiumi felolvasás szervezőnk, Rudi barátunk tágabb értelemben vett családját lényegében a Wass Albert-felolvasás egyesítette újra! A trianoni határok által elvágott és idővel elfeledett rokonok ugyanis végül a felolvasásnak köszönhetően kaptak hírt egymásról, és vették fel újra a kapcsolatot.
A jelek szerint világunk darálójában ezután se lesz könnyebb kiszakadni a mindennapi létünk körforgásaiból. Ugyanakkor a mostani élmények újra megmutatták, hogy megéri nyitni a közösség felé, a szépirodalom felé, a magyar szellemiség felé és a Wass Albert által is megmutatott magasabb nézőpontok felé – kincset érő töltődés és kapcsolódás az eredménye!
