A KIÚT

A Természeti Törvényekre alapozó jövőépítés útja nemzeti szinten

A magyar társadalom összes baját gyógyítva, a létünket fenyegető válság minden elemére nyerő-nyerő megoldásokat kidolgozva…

KIINDULÁS
Első lépésben célszerű világossá tenni, hogy ÁLTALÁNOS VILÁGVÁLSÁGBAN élünk, melyben nem csupán a magyarság, hanem alapvetően a földi lét van végveszélyben. A folyamat nem az elmúlt években indult, és nem köthető egyik vagy másik politikai erőhöz, hatalmi csoporthoz.
Alapvető oka, hogy felborult az anyag és a szellem egyensúlya az előbbi javára, mindent az anyag és a pénz ural. A világunkat meghatározó folyamatok, szervezetek, döntéshozók legfőbb mozgatórugója a nyereség maximalizálása, a jelek szerint mindegy milyen áron.
A jelenlegi pénzvilág működése a természeti törvények és a hosszú távú közérdek semmibe vételével, a Föld elpusztításával, a Természet leigázásával, a létfeltételeink felszámolásával jár együtt.
Kiindulásként nyilvánítsuk ki, hogy ebből a működésből ki akarunk lépni! Ehhez pedig az anyag és a szellem, illetve a test és a lélek egyensúlyának helyreállítására van szükség.
Azt is érdemes leszögeznünk, hogy ezt a váltást nem lehet egyik napról a másikra megtenni, tiszteletben tartjuk azokat a társainkat, akik a jelenlegi, pusztulásba rohanó világ rendszereit jó szándékkal, nem egy esetben nagy szaktudással, becsületes, építő munkával működtetik. Nagyjából tízből kilencen ebbe a csoportba tartozunk. Vagy inkább 100-ból 99-en…?
Emellett tiszteletben tartjuk a jelenlegi világ korábbi eredményeit, ugyanakkor a természeti törvényekkel ellentétes megoldásokat teljes mértékben lecseréljük, ebből egy centit sem engedhetünk! Tehát nem fenntartható fejlődésre van szükségünk, hanem fenntartható életre és a bolygó jövőjét szolgáló fejlődésre!
További fontos szempont, hogy a mindennapi létezésünk feltételeit biztosító rendszereket csak fokozatosan, lépésről lépésre lehet lecserélni: a régi működés egy-egy elemét csak akkor lehet felszámolni, ha kiépül az új.

MIÉRT EZ A KIINDULÁSI PONT?
A jelenlegi magyar önszerveződő kezdeményezések gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a magyarság megmentéséért munkálkodva figyelmen kívül hagyják a világválságot, ami egyben korszakváltást is jelent – a maga követelményeivel, melyeknek megfelelve lehet csak előrejutnunk – , és csak a magyarság bajaira összpontosítanak. Emellett egy-egy hazai politikai erőhöz, hatalmi csoporthoz vagy külső ellenséghez kötik a bajokat. Emiatt a visszatérő hiba miatt fontos tisztázni az alaphelyzetet, mert ha a helyzetünket hibásan mérjük fel, akkor hibás lesz az irány is!

A FŐ IRÁNY? FELFELÉ!
A fent leírt helyzetből következik, hogy az egyensúly helyreállításához a jobb agyféltekés, intuitív, szellemi-lelki, spirituális nézőpontok, megoldások és minták térnyerése vezet – természetesen megteremtve és megtartva az egyensúlyt az anyagi sík elemeivel. Ez azzal is összecseng, hogy a tudomány már régen kimondta, hogy minden létező egyszerre anyag és egyszerre energia, (az atomon túl a létező legkisebb anyagi egységet keresve végül nem is találunk semmit csak energiát!) ám mi ennek a tudásnak hivatalosan – lásd pl. az oktatást, az egészségügyet és a törvényeinket – továbbra is csak az egyik felét, az anyagi oldalát éljük meg, egy teljesen torz világot építve.
Ez az irány a jövőnkbe vetett hitünk miatt is fontos. Beleragadva az anyagi szemléletbe soha nem lesz elég erőnk és elegendő reménységünk a változáshoz (ez vissza is köszön napjaink borúlátó, nem egyszer teljes összeomlást jósoló újságcikkeiben és az emberiség jövőjébe tekintő társaink reménytelenségében). Emiatt nyilvánvaló, hogy a világválság megoldásához szükséges fejben is dimenziót váltanunk, fellépve a szellemi-lelki sík kimeríthetetlen erőforrásaihoz! A jövőnkbe vetett hitre van szükségünk!

A MAGYARSÁG ÉRTÉKEI
A pusztán anyagi alapú világ meghaladásához a magyarság kiváló eszközökkel bír, elég a szerves műveltségére és a hagyatékára (népmesék, rovásírás, néptánc, nyelvünk) gondolni. Ám ha ezeket az iránytűket nevesítjük (pl. Szent Korona, történelmi alkotmány, Wass Albert munkássága, pálos szerzetesek tevékenysége, rábaközi táltosok tudása), akkor szinte senki nem érti, vagy ellenérzéseket vált ki belőle („ez valami jobbikos duma!”), de sok esetben még azok körében sem tisztázott pontosan a jelentésük, akik tisztelettel fordulnak ezen iránytűk felé.
Emiatt ezeket meg kell hagynunk belső iránytűnek, és nem ezeket kell hangoztatni, hanem az általuk képviselt elveket összegyűjteni, és egy értékrendbe foglalni, ami az élet minden területét áthatja. Ez egyben egy jövőképet is ad, és ezzel a jövőképpel tudjuk biztosítani, hogy a magyarság élő példát mutatva alkalmazkodik a látható és láthatatlan természeti törvényekhez.

A MAGYARSÁG JELENLEGI BAJAI
A bolygónkhoz hasonlóan itt is hosszasan sorolhatnánk: a népességfogyástól a társadalom széttagoltságán, a negatív énképünkön és a széthúzáson át az erkölcsi zuhanásig. Egy lényegi elemet érdemes azért kiemelni. Bár a magyarság magja az elmúlt évtizedekben jelentős munkát végzett a valódi értékeink újrafelfedezésében és igazi énünk megtalálásában (aminek persze szinte semmi nyoma a sajtóban és a köztudatban); a magyarság döntő része ma is egy teljesen öntudatlan állapotban él, ami szó szerint életveszélyes.
Alapvetően fogalmunk sincs arról, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, miért vagyunk itt a világon, és ehhez mik az erősségeink. Történelmünket ügyesen átírták és kiüresítették, a szerves műveltségünket és a néplelket évszázadokon át hordozó parasztságot már több mint fél évszázada felszámolták. Az öntudatunkkal, énképünkkel együtt az önvédelmünk is megszűnt, így az anyagi javainkat és az életterünket is folyamatosan veszítjük, akárcsak a népességünket. A folyamat jelenleg is tart, és a jelen irány a teljes pusztulásba vezet, akárcsak az emberiség szintjén.

A MEGOLDÁS
Egyszerű, helyreállítjuk az öntudatunkat. Ráadásul ez a folyamat nagyon előrehaladott állapotig jutott a magyarság említett köreiben (Én ide sorolom a saját hagyatékunk felé fordulókat és a tiszta spirituális utakra lépőket egyaránt, mert ugyanazon ősi, legbelső értékekhez jutnak el!). Ez azért jó hír, mert ennek köszönhetően tisztában vagyunk azzal, hogy milyen működési mintákhoz lehet nyúlnunk a nemzetünk megújulásához és egyúttal a saját szerepünk elvégzéséhez az emberiség feljebb lépését biztosító történelmi fejezetben.
Vannak azonban hátra nem kevésbé jelentős lépések: az értékek összegzésével egy közös jövőkép megalkotása; majd ezt követően az összefogás megteremtésével ezen értékrend érvényesítése Magyarország berendezkedésében és mindennapi folyamataiban.

VALÓBAN A MEGSEMMISÍTÉSÜNKRE TÖRNEK?
Nagyon sok kezdeményezés, összefogás, felhívás indul és hal el Magyarországon a gyökeres változás céljával. Döntő többségükben van valamilyen ellenségkép (Fidesz, Orbán Viktor, zsidók, háttérhatalom, szlovákok, románok, stb.). Vajon miért van ez így? Előbb nézzük meg az okát, és aztán azt, hogy mit lehet kezdeni az ellenségképekkel.
Sok levelet lehet kapni olyan dolgokról, hogy a levegőbe szórt mérgező anyagokkal ritkítják a lakosságot; és hogy valójában tíz-és százezresével telepítik be Magyarországra az idegeneket; vagy épp arról, hogy Kanadában már nyíltan arra nevelik az óvodásokat, hogy maguk döntsék el, melyik nemhez tartoznak. A hírek többségére semmilyen bizonyítékot nem kaptam, és azt is tudjuk, hogy a mai világban milyen könnyű álhíreket gyártani. Szerintem sok esetben meg is teszik, akiknek valami miatt jó a félelem és a zűrzavar terjesztése, a valóság tisztánlátásának a megakadályozása.
Ugyanakkor bármennyire is kényelmes lenne, gondolkodó emberként azt az álláspontot sem vehetjük fel, amiben egy laza kézlegyintéssel hátradőlünk: „ugyan hagyjatok már a beteg összeesküvés elméletekkel”. Még ha nem is tudjuk eldönteni egy-egy hír valódiságát, és nem tudjuk ellenőrizni a forrását, érdemes belegondolnunk a folyamatok lényegébe, és belekérdeznünk a hátterébe.
Vajon kizárható-e a jelenlegi világ működését tekintve az, hogy a minél nagyobb nyereség, a minél nagyobb hatalom és a szükséges élettér megszerzéséhez, valamint a tömegek minél jobban irányíthatóságához egyre durvább eszközöket vetnek be? Vajon miért lenne ennek a folyamatnak belső fékje a döntéshozók körében egy olyan világban, melyben egyre inkább a pénzszerzés célja áll mindenek felett? Miért lenne fékje egy olyan bolygón, melynek történelmében a másik leigázása, netán elpusztítása nem ritka jelenség?

KÉRDEZZÜNK RÁ, MIÉRT ZAJLANAK ÍGY KÖRÜLÖTTÜNK A FOLYAMATOK!
A fentiek alapján leszűrhető, hogy mindkét irányban rendkívül óvatosan érdemes mozognunk. Egyrészt nem szabad válogatás nélkül mindent elhinni, és főleg azt hagyni, hogy az indulatok és a félelmek elvigyenek ezek hatására. Másrészt viszont éberségre van szükségünk, folyamatosan figyelve a környezetünket, leszűrve az összefüggéseket és folyton rákérdezve a dolgok lényegére.
Utóbbi tevékenységhez nem kellenek továbbküldözgetett „háttérhatalom-leleplező” levelek, elég, ha a mindenki által tényként kezelt napi hírekbe gondolunk bele. Alább néhány példa:
Miért kell az ország egyik legzöldebb és leghangulatosabb, – ráadásul más települések lakói számára pihenő övezetként szolgáló! – kisvárosában egy az eddiginél tízszer (!) nagyobb külföldi gyár létrehozását engedni (sőt, támogatni), mely hazánkban a legnagyobb (!) gyár lesz? Hogyan tehetik azt meg a 21. században Magyarországon, hogy mindezt a helyi lakosság megkérdezése nélkül és tudtán kívül készítik elő???
Miért kell még mindig – külföldi – munkahelyteremtő beruházásokat üdvözölnünk és támogatnunk, amikor annyira elfogyott a munkaerőnk, hogy nagyjából tíz fontos ágazat mindennapi működése van veszélyben, és annak tudtában, hogy 30 éven át garantáltan folyamatosan zsugorodni fog a magyar munkaerőpiac, és annak tudatában, hogy már eddig is nem egy esetben külföldi munkaerőt kellett beköltöztetnünk egy-egy településre ahhoz, hogy egy-egy új gyár működni tudjon?
Miért hagyjuk mindenféle beavatkozás nélkül, hogy az albérletárak elszállása (pár év alatt 2-3-szorosra növekedése!) miatt lakhatási válság alakult ki a magyarok fővárosában, ami miatt a fiataloknak esélyük sincs ott szerencsét próbálni? Miért hagyjuk ugyanott beavatkozás nélkül azt, hogy olyan elképesztő lakásárak (1 millió forintos átlagos négyzetméterár, ami drámai!) alakuljanak ki, amelyek mellett már a jól kereső magyar fiataloknak sincs esélye, hogy belevágjanak az ingatlan vásárlásba és a családalapításba? (Azzal együtt, hogy el kell ismerni, az elmúlt években több olyan családtámogató eszközt bevezettek – lakáskassza, csok és babaváró hitel – , ami sokaknak jelentős segítséget ad.)
Miért kell a tőlünk nyugatabbra fekvő országoktól sokkal szigorúbb, és egyre szigorodó, egyre több oltást tartalmazó, kötelező oltási rendszert kiépítenünk, ami láthatóan teljesen szétveri a gyerekeink immunrendszerét és folyamatos betegeskedéshez vezet? Miért tesszük mindezt a hatások ésszerű felmérése és az eredmények alapos kielemzése nélkül?
Miért kell az élen járnunk Európában annak az 5G rendszernek a bevezetésében, amelynek az egészségünkre gyakorolt hatásai finoman szólva is kérdésesek, és jelenleg is vizsgálatok tárgyát képezik?
Közgazdászként jól tudom, a válasz minden esetben rendkívül egyszerű lehet: „Miért, miért? Hát mert nagyon nagy üzlet!! Nagy üzlet Z-nek, nagy üzlet X-nek, és nézd meg, hogy a magyar GDP is jól jár vele, nameg persze az önkormányzat is tud belőle ezt azt építeni. Hát mit nem lehet ezen érteni??”
Én mindezt értem, de ilyen alapon szép lassan mindenünket el fogjuk adni jó pénzért, és legfőképp a gyerekeink jövőjét.

HOGYAN VISZONYULJUNK A LÉTÜNKET FENYEGETŐ FOLYAMATOKHOZ?
Azok a magyar emberek, akik tenni akarnak összefogással a jövőnkért, tapasztalataim szerint e folyamatokat látva sokszor valami és valakik ellen akarnak fellépni. A másik fontos ismérv, hogy ellenségképeket hoznak létre és éltetnek a megbeszélések, előadások, levelezések, netán tüntetések során. A harmadik pedig az, hogy, amikor szóba kerülnek a cselekvési tervek, félelem alapú jövőképek hangzanak el (pl. kerüljük el, hogy még nagyobb baj legyen, kerüljük el, hogy emberáldozat legyen, stb.), és jellemzően egy időben nagyon közeli nagy veszélyekkel járó eseményt (pl. ha ezt a választást megnyerik, akkor végünk!) emlegetve próbálják gyors tettekre késztetni az embereket.
Teljesen érthetőek ezek a reakciók, az építkezésre azonban alkalmatlanok. Nem azért mert valami erkölcscsősz vagy Jézus azt mondta, hanem azért mert az Univerzum törvényeivel szembe mennek, így végső soron nem vezetnek sehova.
Ha tehát jövőt akarunk építeni, szögezzük le, hogy
valamiért dolgozunk – ezzel biztosítva, hogy állandó belső erőnk, alkotó energiánk van, ami derűt, és kitartást biztosít, és a vonzereje másokat is csatlakozásra sarkall;
egy boldog jövőképet előrevetítve – ezáltal bátorságot és reményt sugározva mindenki felé, és meg is teremtve azt a jövőt;
saját magunk felelősségét hangsúlyozva dolgozunk – az ellenségképek és mások hibáztatása helyett. Figyelembe véve és kinyilvánítva az Univerzumnak azt a törvényét, hogy végső soron mindenki – és ez nemzeti szinten is igaz! – saját magának köszönheti az őt érő eseményeket, az ő körülményeit, legyenek ezek jók vagy rosszak. Ezzel együtt pedig ugyanez a törvény biztosítja, hogy mindenkinek megvan a lehetősége, hogy saját magát fejlesztve, egy magasabb szintre lépve, jobbá teremtse a sorsát és a körülményeit.

HOGYAN VISZONYULJUNK AZ ELLENERŐKHÖZ?
Sokan még mindig csak a fegyverekben és a fizikai ellenállásban hisznek, és más nemzetekre, vagy embercsoportokra vezetik vissza a bajainkat. Látszólag ebben a kemény fellépésben van az erő, de tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a természeti törvényekre alapozó, fent leírt fellépésnek egymilliószor nagyobb ereje van!
Ha el tudunk jutni egy ilyen alapelvekkel induló összefogásig, semmilyen erő és semmilyen kényszer sem tudja megállítani a ma még hiányzó változásokat Magyarországon és a Kárpát-medencében. Meg fog ugyanis szűnni minden ma még dolgozó ellenerő, mert amint megtanuljuk a ránk szabott leckét, és saját kezünkbe vesszük az életünket, az ellenerőknek lejár a létjogosultságuk. Egyszerűen így működik az Élet, kicsiben is és nagyban is. Hála istennek számtalanszor megtapasztaltam, hogy az általunk rossznak, rombolónak érzékelt erőknek az a szerepe, hogy fejlődésre késztessenek minket, a Teremtő ezért engedi őket hatni.

HOGYAN VISZONYULJUNK AZ ORSZÁG VEZETŐIHEZ?
Lehetőleg vegyük ki az érzelmeket a folyamatból. Ami hasznos, támogassuk; amire a társadalomnak szüksége van, azt érvényesítsük; ami pedig romboló, káros, azt akadályozzuk meg. Függetlenül attól, hogy ki milyen színt képvisel! És hosszú távon is ez a megoldás: jussunk el végre oda, hogy a programokat, illetve a vezetőink tevékenységét nem a pártszín alapján értékeljük, hanem az alapján, hogy az mennyire hasznos az országnak és a nemzetnek, továbbá mennyire illeszkedik a közösen felállított jövőképünkhöz.

HOL MARAD AKKOR AZ ÖNVÉDELEM?
A fentieket olvasva jogos lehet a kérdés. És a világunkat tekintve is, hiszen ez a földi létezés mindig is duális marad, jó és rossz erőkkel, melyek egyaránt a fejlődésünket szolgálják. Ebben a világban bármikor előfordulhat olyan lecke, melyben az értékeink, eredményeink megvédését kell gyakorolnunk. A kérdésre a válasz: a fenti építő alapú gondolkodás nem zárja ki az önvédelmet. Mint ahogy az erőteljes fellépést adó köldökcsakra léte is összegyeztethető a szeretetet, elfogadást biztosító szívcsakrával, valamint a további alaperőket hordozó további öt csakrával is. (Ezt is folyton tapasztalom, hiszen rendszeresen dolgozom mind a hét csakrával.)
Létezik olyan élethelyzet, melyben meg kell húznunk a határainkat, amikor ki kell mondanunk azt a szót, hogy NEM, amikor fel kell mutatnunk az erőnket – ez a köldökcsakra ereje. Azért fontos terület, mert a magyarságból sok évtizedes folyamatok eredményeként mára szinte teljesen kiveszett ez az erő. Viszont van kitől újra megtanulnunk, mert sokéves tapasztalataim alapján a székelységben a mai napig szépen működik.
Fontos azonban tudni, hogy ez alapvetően egy belső erő, nem feltétlenül fizikai, sokkal inkább szellemi-lelki síkon nyilvánul meg, miközben biztosítja az önvédelmünket. Annál is inkább, mert a 21. században már rég nem a fizikai síkon, hanem a szellemi-lelki síkon folyik a harc! A hatalmat, az elnyomást, a kizsákmányolást, a rablást szellemi-lelki síkon alapozzák meg, emiatt az önvédelem is ezen a síkon működik sikeresen. Azért is érdemes oda összpontosítani, mert mindig ez a sík lesz az erősebb és magasabb sík, hiszen ez határozza meg a fizikait, mely csupán a vetülete a magasabb síkoknak.
Az önvédelmi erőinket is érdemes tehát tudatosan használni, és időnként – ahogy azt otthonunkban is megtesszük – megtisztítani az ártó, akadályozó, zavaró erőktől az országos életterünket.

TANULSÁG A MAI JÖVŐÉPÍTŐ SZERVEZETEKNEK
Alapítóként részt vettem vagy legalábbis támogatóként megfigyeltem az elmúlt 18 évben nagyjából 15-20 önszerveződő mozgalom, csoport elindulását. Tanúja voltam, hogy a különböző félelmek miatt sokszor kétséges volt a csoport által követendő út. Vajon használjunk-e nyilvános oldalakat, vagy inkább csak olyanokat, amiket csak mi látunk? Féljünk-e a hatalomtól, készüljünk-e fizikai önvédelemre? Csak magyarokkal szövetkezzünk, vigyázzunk a „jobbikosokkal”, a „liberálisokkal”, az idegenekkel, az ezekkel és az amazokkal…
A természeti törvényekre alapozó önszerveződésben ezek a kérdések leegyszerűsödnek.
Békés, törvényes és teljesen nyilvános úton építkezünk – miután tudjuk, hogy a szeretetre, a bizalomra és a jóérzésre alapozó kezdeményezések ezerszer hatékonyabbak (erre is számtalan példám van ebből a 18 évből). Ráadásul nekünk jó híreink vannak a világnak, melyeket jó, ha minél többen megkapnak.
Félelmektől mentes, egyszerű, közérthető megoldásokkal építkezünk – mert ezekhez könnyű csatlakozni, és jó érzés csatlakozni.
Szövetségesünkké válhat minden építő szándékú, felelősen gondolkodó Ember – hiszen a közös jövőépítésben való cselekvő részvétel nem a nemzetiségtől, vallástól, bőrszíntől, származástól függ, hanem a szándéktól és az építő értékrendre való nyitottságtól. Ez azért is fontos, mert mi magyarok nem egyedül vagyunk a bajban itt a Kárpát-medencében, hanem sok más néppel, nemzetiséggel együtt. A Föld nevű bolygóról nem is beszélve… És szinte biztosak lehetünk abban, hogy a végén olyan helyzetbe kerülünk majd, hogy minden nemzetből és vallási felekezetből szükségünk lesz néhány felelősen gondolkodó, rátermett képviselőre, ahhoz hogy célba érjünk. (Nagyon sokszor érzem azt, hogy a Teremtő így osztotta le a lapokat.)

MILYEN VEZETŐKRE VAN SZÜKSÉGÜNK?
Minden jel arra utal, hogy a közös jövőnkben kiemelt szerepben lesznek a nyerő-nyerő alapú kapcsolódások, valamint a mellérendelő gondolkodásmód. Utóbbi miatt nem elsősorban vezetőkre lesz szükségünk, hanem inkább erős közösségekre, melyek felelős módon dolgoznak egy adott településért, térségért. Ugyanakkor ezek működéséhez szükség lesz a rátermett vezetőkre, de nem a régi értelemben vett vezetőkre. Hanem olyanokra, akik nem uralkodni akarnak a vezetetteken, hanem a csapatukat szolgálva, el akarják vezetni Á-ból B-be az általuk vezetetteket. Vagyis útmutató, lelkesítő, reményt adó, élen járó, példát és irányt mutató vezetőkre!

SZELLEMI, LELKI, GYAKORLATI EGYENSÚLY A GYŐZTES MEGOLDÁSOK ALAPJA
Fontos tétel, hogy a megújulás kezdeményező, vezető szerepköreiben olyan emberekre és csoportokra van szükség, amelyeknél (akiknél) a lelki, a szellemi és a gyakorlati sík egyaránt működik. Ez csoport szintjén például azt jelenti, hogy
-összehangolt szellemi munkát végezve kidolgozzák a fentiek alapján a jövő országának alapelveit,
-eközben közös imákkal, közös meditációkkal erősítik meg az együttlétet,
-ezzel párhuzamosan pedig a közösségépítő, szervező munkában is részt vesznek (helyi piacok szervezése, közösségi gazdálkodás, kaláka, jótékonykodás, természetjárás, hagyományélés, stb.).
Ez a fajta működés az egyensúly megőrzéséhez szükséges. A közösség ebben a hármasságban működik igazán, ekkor van teremtő és megtartó ereje. De még inkább a magyar egység megteremtéséhez szükséges, mert hidakat képez a ma még (politikai, világnézeti, vallási) falak által szétszakított társadalmi csoportok között.
Ez a fajta egyensúly az egyén szintjén is meghatározó. Azt jelenti, hogy a „nemzeti kemény mag” tagjai napi szinten gyakorolják a számukra állandó lelki erőt és tisztaságot biztosító vallásukat/belső útjukat; eközben utat mutató szintű szellemi tudást bírnak és építenek, továbbá ezt hasznosítják is a közjóért; emellett a gyakorlati síkon is élen járnak.
A jövőépítő mozgalmak, közösségek további tagjaitól nem várható el ez a fajta sokoldalúság, de alapfeltétele a magyar egység létrejöttének, hogy egy-egy sík képviselői igenis tisztelik a másik sík képviselőit. Például a hagyományélők a spirituális körök tagjait, belátva, hogy mindannyian ugyanazon cél érdekében dolgoznak, még ha eltérő eszközökkel is.

MIÉRT FONTOS EZ A HÁRMASSÁG?
Mindezekre azért (is) érdemes odafigyelnünk, mert az a tapasztalat, hogy a különböző síkok képviselői között a másik megértése és tisztelete híján többször meghiúsult az együttműködés. Továbbá még inkább azért, mert ha egy országos kezdeményező/vezető szerepbe kerülő/oda törekvő ember csak az egyik vagy másik síkban van otthon, akkor hiába minden jó szándék, nem lesz teljes az általa kialakított kép, így az általa képviselt megoldások is csak félmegoldások lesznek! (Erre is van számtalan példa: ragyogó képességű helyi közösségvezetők vallottak emiatt kudarcot tágabb szinteken próbálkozva.)

ENNYIRE RÉGÓTA VAN VELÜNK A MELLÉRENDELÉS
Végezetül vizsgáljunk meg jobban a már említett mellérendelő, IS-IS szemléletet és vele együtt a nyerő-nyerő kapcsolódást, mert ez a jövőnk kulcsa.
Jó alapjaink vannak hozzá, hiszen a magyar műveltségben és történelemben számos megnyilvánulása van. Ahogy az Darnói Tibor előadásaiból is kiderül, a rábaközi táltosok hagyatékának (Yotengrit) a legfőbb üzenete a mellérendelés: a tanításaik szerint az ellentétpárok (nő-férfi, éj-nappal, szív-értelem) nem egymás ellen, hanem egymást kiegészítve működnek. De mindez a mellérendelő-hasonlító gondolkodásmódunkat tükröző magyar nyelvben is megnyilvánul: elég Petőfi Sándor vagy Arany János gyönyörű mellérendelő szerkezeteire és gondolni. Az ősképünket meghatározó Hunor és Magyar testvéri viszonya is azt üzeni, hogy egymásért éljünk, az egymás ellen élés helyett. A Szent Korona által áthatott jogtörténelmünkben is megmutatkozik a mellérendelés: a nemzet és a király egymást kiegészítve működtetik az országot, és a nemzetnek joga és kötelessége helyreállítani az egyensúlyt, ha az kibillen az önkényuralom felé (és a nemzet ezt meg is tette nem egy esetben).

MEGOLDÁS A MAGYAR TÁRSADALOM GYÓGYÍTÁSÁRA
Ha mindez itt van velünk, mit szűrjünk le belőle a jelenünket és a jövőnket illetően? Egyrészt azt, hogy a jelenleg érvényesülő „kis hal megeszi a nagy halat”, „könyököld le a másikat, mert az az előrejutás alapja” mintát bátran kihajíthatjuk az ablakon. Az új korszak alapja az egymásért élés az egymásból élést leváltva! Hosszú távon csak így lehet működni ebben a teremtett világban, amit egyébként a gazdaságpszichológia már 20 éve kimondott, a vállalatok számára a siker útjaként a nyerő-nyerő gondolkodást megjelölve.
A másik tanulságot újfent a magyar egység érdekében érdemes leszűrni: soha nem leszünk egyformák, és soha nem fogunk mindenben egyet érteni. Az egyetlen megoldás, ha képesek vagyunk elfogadni, hogy a világot máshogy látó és máshogy magyarázó, de alapvetően ugyanazt a jót akaró embereknek és közösségeknek IS van létjogosultsága!

MEGOLDÁS AZ ORSZÁGOS SZINTŰ ÖSSZEFOGÁSRA
A magyar ember elsőszámú értéke a szabadság. Ősi szimbólumunk a sólyom is a szabadság madara, ahogy ezt egy sólymász nagyon szépen kifejtette 2017-ben Őcsényben egy előadáson. A magyar szellemi vezetőknek pedig komoly szellemi tudásuk van és annál is erősebb egyéniségük. Mindezek miatt szinte lehetetlen vállalkozás a különböző építő utakat járó magyarokból egyetlen, hierarchikus szervezetet gyúrni, az egyéni, helyi, közösségi szintű szabadságot lekorlátozva.
Ehelyett az építő közösségek között egy mellérendelő, laza szövetségre van szükség. Ebben a szövetségben minden résztvevő számára megadatik, hogy a saját igazságai mentén megélje a helyi szintű működést IS, de amikor arra van szükség, a többi körrel összefogva, a megtalált közös nevező mentén megélje az országos szintet IS.

M LEGYEN AZ ELSŐ LÉPÉS?
Az építő célú emberek laza szövetsége felé vezető úton kezdeményezzük a magyarság boldog jövőképének magalkotását a fenti alapvetésekkel egyet értő, különböző szervezetektől és szellemi vezetőktől. További feladat olyan találkozók szervezése, melyeken ezeket a jövőképeket ismertetjük, keresve a közös pontokat. Az első célunk ezen az úton, a közös pontok által a fent leírt természeti törvényekre alapozó berendezkedés megfogalmazása, az életünk minden területét átfogva és a valóság minden elemével számolva. A magyar társadalom összes baját gyógyítva, a létünket fenyegető válság minden elemére nyerő-nyerő megoldásokat kidolgozva.

AKI MINDEZEKET LEJEGYEZTE
Ebben az írásban a 18 éve járt közösségvezető-nemzetépítő utamon, valamint a 23 éve járt belső utamon megtapasztaltakat igyekeztem összegezni. Az utam során végig arra törekedek, hogy egyre nagyobb mértékben alkalmazkodjak a természeti/isteni törvényekhez. Miután jó eredményeket értem el ebben a törekvésemben, szeretném immár vezetőként is (a fent leírtak szerint működő vezetőként!) ebbe az irányba segíteni a hazámat és ezáltal az emberiséget.

Hegedűs Gergely András
Aranyos Szegelet, 2020