Isten Hozta a Wass Albert-felolvasás vendégeit világszerte!
Immár 19. alkalommal született meg az összefogás a magyar ügy érdekében: 2026-ban összesen 61 településen olvassuk fel az erdélyi író és a többi nagy alkotónk műveit, hogy kincset érő üzeneteik beragyogják körülöttünk az éjszakát. Szeretettel köszöntjük a körben minden egyes közösség felolvasóit! A tengeren túl Dallas, Cleveland és New York; Angliában Chester; Svájcban Zürich; Erdélyben Kézdivásárhely és Szörcse; A Felvidéken Gúta, Nagyfödémes, Komáromszentpéter, Naszvad, Tardoskedd és Udvard; míg Belső-Magyarországon sorrendben Gyöngyös, Göd, Nyírbátor, Őriszentpéter, Kecskemét, Adony, Hét, Encs, Üllő, Áta, Budapest 5. kerület, Erdőkertes, Nagykanizsa, Sárospatak, Győr, Létavértes, Miskolc, Pilisvörösvár, Debrecen, Pásztó, Szeged, Dombóvár, Harsány, Pápa, Szigethalom, Rákóczifalva, Eger, Kisgyőr, Lakitelek, Pusztaszabolcs, Keszthely, Nyíregyháza, Püspökladány, Edelény, Zabar, Kispest-Wekerle, Esztergom, Ózd, Solt, Hajdúszoboszló, Szihalom, Füzesabony, Pilisszentkereszt, Vezseny, Józsa, Szabadszállás, Jászfényszaru és Pomáz csatlakozott a kezdeményezéshez.
Wass Albert egyik megható történetében egy kisfiú az erdő közepén nevelkedett a szüleivel, ahol az Erdő tanította meg látni, hallani és érezni. Ám amikor nagyfiú lett, a városba vitték, ahol elveszett ez a varázslatos kapcsolat, és láthatatlan láncok kötözték meg: hiába várta, hiába hívta vissza az erdő… Az erdő lakói azonban nem nyugodtak bele, hogy nem tér többé vissza, és végül az Erdő Jó Szelleme érte küldte a városba az Aranymadarat. És az Aranymadár, a Sárgarigó éneke varázserejétől lehullottak a láthatatlan láncok, a fiú hazatérhetett Keletre, a szeretett erdejébe…
Nehéz lenne letagadni, hogy a mai világunkban hasonló helyzetbe kerültünk, mint ez a fiú: észre sem vettük, és egyszer csak elveszett a kapcsolatunk az Erdővel. A láthatatlan láncok pillanatok alatt ránk telepedtek, ahogy begyorsult a modern kori „fejlődésünk”, és felszámoltuk a közvetlen kapcsolatunkat a Természettel és a Teremtővel. Igen ám, de ahogy Wass Albert is megmutatta, van egy óriási esélyünk: a Sárgarigó mindig utánunk jön! A kérdés az, hogy meghalljuk-e a szavát.
Mi, akik világszerte eljöttünk felolvasni egymásnak és meghallgatni egymást, mindannyian meghallottuk az Aranymadár gyönyörű énekét. A szívünk megérezte a Szépirodalmi Ünnep hívó szavát. Legnagyobb költőink és íróink műveiben, a színtiszta szerves műveltségünkben ugyanis ott rejlik ez a varázserő, amely képes lefejteni rólunk a láthatatlan láncokat, képes felszabadítani a Lelkünket! Ideje hát elindulni Kelet felé, és hazatérni szeretett hegyeinkbe, a patakok, virágok, madarak, rétek és erdők várnak ránk…
Kívánunk emelkedett felolvasást, erővel, jóérzéssel feltöltő, maradandó élményeket minden résztvevőnek!
Szeretettel
Hegedűs Gergely András
2026. február 26.
(fotó: madarvilag.hu)