Hogyan gyógyítható a magyar társadalom?

Pontosan az ilyen találkozásokkal: Laár András saját maga által kitaposott útja összeért a Darnói Tibor által továbbvitt rábaközi táltos hagyatékkal. Gondolatok a legbelső közös nevezőről, mint egyetlen esélyről.

Ültél-e már olyan előadáson, Kedves Olvasó, ami után három napig megdöbbentően magas energiaszinten, boldog telítettségben, hatalmas erőkkel megáldva tudod végezni a dolgodat? Elfeledve, hogy péntekre matematikailag neked már padlót kellene fogni a fáradtságtól?

Ilyen volt Laár András és Darnói Tibor közös fellépése Budapesten a belvárosi K11-ben, melynek meghívója szerint előbbi a magyar javas hagyományokról, utóbbi a rábaközi táltosok hagyatékáról tartott előadást.

Az elsőként sorra kerülő Darnói Tibor nagyon gyorsan megfogalmazta mondanivalója lényeget. Mégpedig egyetlen szóban: „Mellérendelés.” Ez az ősi magyar gondolkodást hordozó Yotengrit legfőbb üzenete a Máté Imre örökségét tovább hordozó előadó olvasatában. Első ledöbbenés. E sorok írója más magyarságkutató utat bejárva, de a Yotengritet még soha nem olvasva, tanításait nem ismerve ugyanerre a következtetésre jutott. Mert a Szent Korona is ezt üzeni: nemzet és király egymást kiegészítve, egymást kiegyensúlyozva működteti az országot, ha az egyik egyeduralomra tör, a másiknak joga és kötelessége ezt megakadályozni. Lásd az Aranybullába bekerült ellenállási záradékot, lásd a kisnemesség sikeres ellenállási mozgalmát a Habsburg elnyomás alatt (amit Kocsis István remekül fejt ki a Szent Korona-tanról szóló könyvében), lásd az egész falvak összefogására alapozó passzív ellenállás sikerét a kiegyezés előtt.

Ráadásul nyelvünk is ezt üzeni: lásd Arany János, Petőfi Sándor vagy bármely más nagy költőnk, írónk gyönyörű mellérendelő szerkezeteit, és lásd a mai média felesleges (egyébként angolszász eredetű) alárendelő szerkezeti által okozott („Kisiklott az a vonat, ami veszélyes anyagot szállított…”) fájdalmat. De ugyanezt üzenik akár a közösségépítés, akár a nemzetépítés, akár a munkahelyi frontokon szerzett tapasztalatok is: a mellérendelő viszony megtalálása mindig kulcsfontosságú a munkafolyamatokban, még akkor is, ha eközben valamilyen szinten szükség van az Univerzumban szintén megfigyelhető hierarchiára… IS!

A lényeg az IS szócskán.

A mai világban erőltetett ellenségpárok hatását ugyanis lépten-nyomon látjuk. Ott aztán nyoma sincs az IS-nek.  (IS-TEN-nek?) Mert vagy ez a párt vagy az, vagy ez a vallás vagy az, vagy ez a politikai/szellemi/ideológiai irányzat vagy az, vagy ez a nemzet vagy az! Aki a másikkal van, az legalábbis egy hülye barom! Még csak gondolatban sem hagyom őt élni! Pedig éppen erre volna szüksége a magyar társadalomnak, ahogy azt Pál Ferenc (azaz Feri atya) is kifejtette nemrég egy interjúban. Elfogadni, megbékélni azzal, hogy a másik egy teljesen más szemlélettel alkotja egy részét ennek a világnak.

Az ellentétpárok helyett a Yotengrit tanítása az egymást kiegészítő párokra helyezi a hangsúlyt. Férfi és nő, nappal és éj, eső és napfény, a tudat és a tudatalatti, nem egymást letarolva, hanem egymás hatását kiegészítve, egymással egyensúlyban tudják betölteni a szerepüket. És a nagy hír: mindez igaz ember és ember viszonyára is! Az egymás ellen élés helyett az egymásért élés mintáját követve tudunk sikeresek lenni hosszú távon. Saját hozzáfűzött gondolat, hiába diktálja a mai világ a „gyenge kihull, én majd jól lekönyökölöm a másikat, és fennmaradok, így aztán kiválasztódnak az erősek” törvényét. Ez egy téveszme, látjuk magunk körül, hova vezet. Valójában így hangzik a törvény: kiválasztódnak, azok, akik képesek az együttműködésre! Ha a gazdaságpszichológia már 20 évvel ezelőtt kimondta (én legalábbis akkor jártam iskolába) a „nyerő-nyerő” típusú kapcsolatépítés sikerességét, és hosszú távú létjogosultságát, akkor ideje lenne ezt általános érvényű viselkedési mintává tenni! Mert ezt erősíti az újságírói tapasztalatom is: cégvezetők a vállalatukról adott interjúban rendre ezt a gondolkodásmódot említik legfőbb alapként – mégpedig azok, akik több évtizede sikeresen tudnak működni.

Darnói Tibor az emberi közösségekre vetítve így fogalmazta meg a mellérendelést: „Egy valódi közösségben senki sincs alul vagy fölül, ki-ki a tudásához méltó helyen van, abszolút értelemben nincs legjobb, mert mindenki jó valamiben.” Az önmagunkhoz, Istenhez vezető utakra/vallásokra pedig így érvényesítette a vezérfonalat: „Nem egyetlen jó út van, hanem több! És mindegyik ugyanoda vezet, Istenhez!”

Ez a gondolat percekkel az előadása után megerősítést nyert. Laár András ugyanis azzal kezdte a sajátját, hogy megdöbbentő hasonlóságot lát az általa követett keleti út és a Yotengrit között, hiszen a Tao is mellérendel. A zenéje, humora és szellemi iránymutatásai miatt sokféle körben népszerű és sokak által szeretett előadó kerek perec kijelentette, hogy ha 14 éves korában ezt a tanítást kapta volna, amit a Yotengritből az első előadásban felvázolt Darnói Tibor, akkor azt az utat választotta volna!

„De nem adták a kezembe, persze nem véletlenül.” Ha valaki nem értené, mire célzott, annak beidézzük Francois Talleyrand magyarok elleni tanácsát: „Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.” Lehet bár legenda e mondat, s lehet kételkedni a leépítő folyamat tudatosságában, az biztos, hogy az öntudatunk és múltunk elvarázsolását és teljes átírását az elmúlt évszázadokban tökélyre vitték az elnyomóink. Ha ma megkérdezik egy átlagmagyartól, kik vagyunk mi magyarok, abból sok jó nem sül ki…

Hogy mégsem reménytelen a helyzetünk, és hogy az oktatásunk elképesztő hiányosságai és torzításai ellenére is meg lehet találni a kincseinket, arra Laár András adott példát. Elmesélte, bár a keleti vallások által sikerült megtalálnia az útját, „a tibeti nevek soha nem nyúltak annyira mélyen a lelkébe.” Ezt a mélységet ugyanakkor megtalálta a magyar népmesében, azon belül is a tündérek világában.

Meditációi révén belső kapcsolatot is teremtett ezzel a tündéri világgal, és a belső tapasztalatai, utazásai révén kirajzolódott előtte egy életrend, egyfajta minta, amit követni lehet. Érdekes módon ezeket a tulajdonság jegyeket kívül is megtalálta, szintén a saját, tágabb értelemben vett hazájában: „Erdélyt nem véletlenül hívják Tündérországnak, ha elmész, megtalálod a tündéri embereket, úgy néznek ki, és úgy is élnek…” Ezek a szavak okozták a sokadik döbbenetet. Néhány nappal azután, hogy az íródó könyvemben kifejtettem, bizonyos ősi (nálunk már alig pislákoló) viselkedésminták megtapasztalásához nekünk magyaroknak Erdélybe kell járnunk, Laár András erről beszél nekünk egy előadáson. Akit bár 25 éve figyelek és hallgatok nagy örömmel és szeretettel, még egyszer nem hallottam kimondani azt a szót, hogy Erdély!

De térjünk vissza a tündéri világban felfedezett életrendhez. Az előtte elhangzott előadásra visszautalva (amit egyébként Darnói Tibor mellett a színpadon ülve hallgatott végig) Laár András megállapította, a rábaközi táltosok, majd a Yotengrit tanítását előadásaival és könyveivel felszínre hozó Máté Imre munkássága, illetve az utódjaként dolgozó Darnói Tibornak köszönhetően egyeneságú hagyományőrzés történt. Ezzel szemben ő tapasztalati úton jutott ugyanezekre az eredményekre, egy teljesen más utat bejárva, de ugyanahhoz a középponthoz érkezve.

E ponton teljesedett be e két út emlékezetes találkozása ott a K11-ben. Kiviláglott, hogy valójában mindannyiunkban ugyanaz a középpont ragyog! És járhat valaki akármilyen úton, lehet bármilyen vallása vagy világnézete, lehet akár ateista is, ha sikerül lefaragnia a rárakódott hamis elemeket, és sikerül eljutnia belső lényéhez, valódi önmagához, akkor ugyanazon értékekhez és viselkedési mintákhoz fog eljutni.

Darnói Tibor a Yotengrit mai jelentőségét úgy fogalmazta meg: „Ez lehet az összefogásunk alapja.” Hozzáteszem, a szétesett társadalmunk gyógyításának, gondolkodásunk, kultúránk, önazonosságunk újjáélesztésének. És továbbfonva a gondolatát: ama bizonyos középpontot alkotó egyszerű emberi minták lehetnek az összefogásunk alapjai. Ezek megfogalmazása azonnal megteremti a közös nevezőt az emberhez méltó életet kívánók között. Mert nevezhetjük ezt Yotengritnek, keresztény parancsolatoknak, tündéri rendnek, természeti törvényeknek, Istennek, Univerzumnak vagy éppen Titoknak, ez a legbelül lakozó közös nevező mindig ugyanaz marad.

Hegedűs Gergely András