Így szülessenek a gyermekeink! – Igenis, ki tudunk lépni a mátrixból, már a legelején…

Tudatosság, elszántság és állandó emlékezés arra, hogy SZABAD, ÖNÁLLÓ, FÜGGETLEN LELKEK VAGYUNK, akik kizárólag a Teremtőt és saját magunkat szolgáljuk! Ez a történet bizonyítja, hogy létezik Gondviselés, létezik baba- és anyaközpontú állami kórházi szülészet Magyarországon. De azt is, hogy remekül végzi a dolgát a Tudatos Társadalom által működtetett Civil Multimédia Televízió: tájékoztatja az embert a VALÓSÁGRÓL, és elvezet minket ebben az embertelen világban mégiscsak létező emberi megoldásokhoz.

A feleségemmel első gyermekünket várva azt gondoltuk, jó lesz a hozzánk közelebbi fővárosi kórház, és jó lesz nekünk egy ott kiválasztott szülész orvos. Az Isten azonban másképp gondolta.

 

Így működik, ahol a mennyiségre mennek – a mai világ lenyomata 

A várandóság alatt is jöttek a jelek, hogy ezzel a dokival gondok lehetnek. Például már négy hónappal (!) a szülés előtt császármetszésre készítgetett minket, mert lám „nem fordul be ez a baba”… Erre a feleségem azt mondta neki, hogy „majd én otthon megbeszélem vele”. És bizony a gyerek egy nappal később befordult a természetes szüléshez szükséges irányba… Ezt egyébként bőven elegendő a szülés előtti hetekben megtenni a babáknak, és sokan csak ekkor teszik meg.

Az utolsó hetekben pedig végképp megmutatta az igazi arcát a doki: kiderült, hogy gyakorlatilag akkor kell szülnie a feleségemnek, amikor ő ráér; amikor pedig elmúlt (az általa egyébként kétszer is előrébb hozott!) szülésre kiírt időpont, két napra rá befektette volna a páromat, hogy mindenféle vizsgálatok nélkül, a legdurvább módszerrel indítsa be a szülést!

Ne írjuk itt le az intézmény nevét, lényeg, hogy ők a mennyiségre mennek, a császármetszések aránya pedig kirívóan magas náluk. Épp mellettünk várakozott egy anyuka, aki örömmel újságolta, hogy megegyezett a doktornővel, és bár még nincs 3 kilós, de hétfőn kiveszik a kisbabáját császárral. A gyereknek semmilyen kimutatható baja, természetes születését akadályozó gondja nem volt…

A miénknek se volt semmi baja, de ezt az orvos nem is igazán volt hajlandó vizsgálni, gyakorlatilag mindenféle indoklás nélkül ki akarta volna hajtani a helyéről.

Na itt mutatkozik meg a mai világ működése: a kényelmünk és az istentelen torz elméleteink kedvéért MINDEN SZINTEN MEGERŐSZAKOLNI A TERMÉSZETET!

Persze ezt eddig is tudtuk, de mennyivel durvább, amikor ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk, amikor a saját gyermekünket akarják egy durva beavatkozással kitéríteni a saját életritmusából, kiforgatni a saját egészséges tempójából.

Ezzel együtt köszönet ennek az intézménynek és orvosának! Rengeteget tanultunk abból, ahogy eljátszották ezt a szerepet…

 

Melyik is valójában az igazi idő?

Mindenkinek megvan a saját hite, ezt tiszteletben tartom, de azért hadd írjam le, hogy az én hitrendszeremben megvan egy olyan csatorna, melynek segítségével időnként kapcsolatot tudtam teremteni a közénk érkező gyerkőc lelkével. Más szóval Belső Lényével vagy Felső Lényével, Örökös részével, sok szó van használatban arra az isteni szikrára, mely – legalábbis a mi világnézetünk szerint –  újra és újra testet ölt ezen a földön.

Ha valakinek ez a lélektől lélekig párbeszéd túl sok, semmi gond, őt arra kérem, vegye úgy, hogy ezt a sugallatot kaptam a tudatalattimtól. Mert itt az üzenetek tartalma a lényeg.

Rendkívül érdekes és tanulságos, amiket a drága kisfiunk üzent: „Majd akkor leszek én késésben, ha önmagamhoz képest kések.” „Akkor fogok kibújni, amikor elérem az érettségem csúcspontját.” „Azért vagy(tok) folyton késésben, mert be vagy(tok) ütemezve egy hamis ütemtervbe, gondolkozz!”

Sokat nem kell ezekhez hozzáfűzni: ha saját belső hangunkra vagyis a természet adta ritmusra hangolódunk, pontosan fogjuk tudni, mi az a pont, amikor cselekednünk kell egy bizonyos ügyben. Ha azt sikerül lekésnünk, akkortól tényleg foghatjuk a fejünket!  A többi, manapság kívülről kapott ütemezés viszont nem más, mint puszta idegbaj. Egy beteg világ huhogása és kelepelése, amitől meg kell tudni védeni magunkat. Ha elhisszük, és komolyan vesszük a hamis és természetellenes határidőket, persze hogy állandó késésben leszünk…

 

Egy bátor ugrás: lépd meg, amit a belsőd diktál!

A fent leírt orvosi viselkedés párosult azzal, hogy a szívhang vizsgálatra minden nap behívott feleségem rendszeresen 4-5-6 órás várakozási időket üldögélt végig a 40. és 41. hetében járva. Mégpedig azért, mert a rendkívül elfoglalt doktornő az egyébként már 1-2 óra után kész vizsgálat papírjait nem tudta bokros teendői miatt hosszú órákig aláírni. Úgy, hogy közben azért elfogadta a választott szülész orvosoknak ilyenkor járó pénzes borítékokat. A doki legutolsó ilyen mutatványával betelt a pohár, végleg kisétáltunk a kórházból, és azonnal elindultunk egy másik orvost keresni.

Két nappal a szülésre kiírt időpont után…

Bátor döntés volt. Ugyanakkor életünk egyik legfontosabb és legjobb döntésévé vált.

Innentől kezdve ugyanis csodák csodája egyre másra nyíltak meg előttünk az ajtók, és végül megtaláltuk a mi családunk lelkületéhez illő megoldást, ami által végül minden a legnagyobb rendben zajlott le.

Ritkán látható bizonyítékait éltük meg annak, hogy amikor valaki az útjára lép, helyére kerül, akkor hirtelen minden megváltozik körülötte, és tisztán érezhető hátszele lesz.

 

Igenis létezik emberközpontú állami szülészet

A jó irányt nem más, mint a Civil Multimédia TV mutatta meg! A végső döntésünk előestéjén ugyanis Juhász Zoltán tanácsára az általa készített Bernárd Ilona-interjút néztük a CMM TV-n. Az interjúban a szülésznő sajnálkozva fejtette ki, hogy mennyire természetellenes folyamatok uralják ma a szülészetet, a szülés ennek köszönhetően tele van félelmekkel, végső soron egy óriási stressz mind az anyának mind a babának, és nem csoda, ha az anyáknak az első gyerek után elmegy a kedvük a további szüléstől. Ő is elmondta, amit a saját szemünkkel láttunk abban a bizonyos kórházban: egymást érik a császármetszések, arányuk egyes helyeken már 40 százalék, miközben ezeknek csak a töredéke lenne indokolt!

Ennek a szemléletnek a csúcsát egyébként a gyerekorvosunk mesélte el, aki bizonyos szempontból Bernárd Ilonához hasonló nézeteket vall. Elmondta, hogy az egyik tévés celeb gyermekét pontosan 2011. 11.11-én 11 óra 11 perckor vették ki császármetszéssel egy adott tévéműsor, a marketing, a nézettség, az eladhatóság és a bevételek szempontjai miatt. Nyíltan megmondta: az ezt bevállaló orvos többé nem szülészorvos az ő szemében! Azt hiszem ezzel nehéz vitatkozni.

Bernárd Ilona elmondott egy nagyon fontos példát az igazi, emberközpontú, természetes szülést a mai napig kiemelt célként kezelő intézményre. Ez pedig nem más, mint a budapesti Szent Imre Kórház, ahol a Bernárd Ilonához hasonlóan székelyföldi származású Dr. Bálint Sándor honosította meg ezt a szemléletet. A világhálón ráakadtunk az unokaöccse, a szintén a Szent Imrében dolgozó dr. Bálint Mihály egyik beszédére, ami elég meggyőző volt. Amikor a másik kórházban betelt a pohár, azonnal elmentünk Kelenföldre, a Bálinték által működtetett Gólyafészek rendelőbe.

 

Úgy lett, ahogy azt mi hárman megálmodtuk

Itt természetesen már nem tudtak volna fogadni egy 41. hetében levő kismamát, ám abban a pillanatban ahogy beléptünk, kilépett szemközt velünk egy ajtón a videón látott orvos. Azonnal megszólítottuk, pár perc alatt megértette a helyzetet, és a Szent Imre ügyeletére irányított minket.

Aki arra gondol, hogy egy 41. hetében járó kismama, igencsak messze a saját lakhelyétől nem sok eséllyel keres új orvost és szülési lehetőséget, nem jár messze a mi gondolatunktól. Mi is hasonlókat gondoltunk, de Bálint Mihály megnyugtatott, hogy az ügyeleten nyugodtan be lehet próbálkozni.

Az ajtók pedig ezután is feltűnően szépen egyre másra megnyíltak előttünk, és két órával a másik kórházzal történt szakításunk után már egy rendkívül emberi és szívet melengető fogadtatást kaptunk a Szent Imrében az ambulancián, majd fent a szülészeten! Igenis foglalkoztak velünk, nyilvántartásba vették a feleségem, adtak neki időpontot egy alapos vizsgálatra, és onnantól kezdve napról napra ezerszer kedvesebb, emberibb, gyorsabb és egyben szakszerűbb kezelést kaptunk!

A portástól a főorvosasszonyig mindenkin azt lehetett érezni, hogy tudja a dolgát, és azt szívesen el is végzi, tisztelettel és szeretettel bánva a kezelésre érkező emberrel.

És bár természetesen ekkor már nem lehetett saját orvosunk sem saját, választott szülésznőnk, az ügyeletes orvos és az ügyeletes szülésznő tüneményesen és zseniálisan ügyesen közreműködött nyolc nappal később gyermekünk világra jövetelénél! Ami nem volt könnyű, de végül mégis csak természetes úton történhetett meg, és mégiscsak megvárhattuk, míg magától indult meg az a magzatvíz, úgy ahogy azt a gyermekünk üzente, kérte tőlünk…

 

Erre van szüksége egy érkező léleknek

Ennek a történetnek a külső események mellett legalább olyan fontos szála az otthoni meder, ami a hármunk belső életében zajlott. Az egyik alapeleme, hogy a babára a fogantatástól kezdve egy velünk levő lélekként és emberként gondoltunk. Így beszéltünk, és így cselekedtünk egész nap, tehát mi már a kilenc hónapban is hárman voltunk, apaként, anyaként szólítva egymást. Fizikai és lelki síkon is éreztük a rezdüléseit, és azt is ahogy ő érzékeli a mi rezdüléseinket. Világnézetünkből adódóan addig is tudtuk, hogy minden magzat egy szuperintelligens lényként kezelendő, aki mindent észlel, felfog és elraktároz; de aztán ezt meg is éltük a várandósság alatt. És főleg ebben a történetben.

Az volt ugyanis az alaphelyzet, hogy életvitelünkből, munkánkból (ha úgy tetszik, teremtéseinkből) adódóan egyikünknek sem sikerült könnyen lelassítani a tempót, ahogy közeledett a baba születése. A feleségem Hála Istennek hamarabb el tudott jutni abba az állapotba (bár ő is viszonylag későn), amikor már csak a babára figyel, nekem azonban még az utolsó hetekben is keményen helyt kellett állnom a munkahelyemen, nem igazán tudtam visszavonulni. Eljött azonban az a pont, amikor világossá vált, hogy ha NEM HELYEZZÜK MINDKETTEN ŐT A FIGYELMÜNK KÖZÉPPONTJÁBA TÖBB NAPON KERESZTÜL, akkor nem tud úgy belépni ebbe a földi életbe, ahogy azt ő eltervezte. SZÜKSÉGE VAN RENGETEG SZERETETRE, IMÁRA, FÉNYRE, SIMOGATÁSRA, TÖRŐDÉSRE! Együtt heverészésre a kanapén, kilazult, biztonságos állapotra!

Ezen a ponton értettem meg a könyvekben többször is felbukkanó elemet. AZ ŐSBIZALMAT, amire aztán a gyerekünk egész életében épít. Ez a pont egybeesett azzal a nappal, amikor szakítottunk az orvossal, és ettől kezdve tudtam, hogy el kell mennem szabadságra a munkahelyről, akármi is lesz. És tudtam, hogy nekünk hármasban szépen otthon fel kell építenünk hármunk szövetségét, és megadni a babának az ősbizalmat, a teljességet, mert csakis így fog tudni szépen és zökkenőmentesen megérkezni, ahogy azt mi megálmodtuk.

A sors természetesen úgy adta, hogy a harmadik napon le is tudtam zárni az ügyeimet, és eljöttem szabadságra, a munkatársaim szépen kiváltottak. Otthon pedig jöttek a kiadós, fénnyel és jó érzéssel teli imák, a beszélgetések a babával, az az igazi, jóízű hangolódás a szülésre, születésre. És ahogy belül rendeződtünk, úgy rendeződött körülöttünk minden a fent leírt módon az új kórházban…! Az első ilyen este a baba ezt üzente: “Még kérek fényt.” Megadtuk neki, és egy hétre rá szépen földet ért.

Sérülés nélkül, kisimultan, kíváncsian szemlélődve és nagy nagy nyugalommal – ami alapvetően azóta is jellemzi – a kórházi dolgozókban is ámulatot és csodálatotot kiváltva.

Ezt az ősbizalmat az első itt töltött éjszakáján megint kérte a gyermek. Megadta az Ég, hogy én dajkáltam ezen az estén. Amikor hajnali 1-kor keservesen sírni kezdett (addig a születése utáni egy-két percet leszámítva nem sírt!), azonnal éreztem, hogy a pocakbeli, mennybéli lét után most érezte meg először az itteni világ ridegségét, sivárságát. Átöleltem, megnyugtattam, és magamban jó erősen azt mondtam: “Kisfiam, ne félj, mi itt vagyunk, biztonságot adunk neked, és mindentől megvédünk. Biztonságban vagy!” Soha nem felejtem el azt a pillanatot: ahogy elhangzott bennem ez a gondolat, a kisfiú egy hatalmas megkönnyebbült sóhajt hallatott!

 

Így is fel lehet építeni egy intézményt a 21. században

Nincs mód ebben a cikkben kifejteni, mennyi csoda ért utol bennünket a Szent Imrében töltött napok alatt, de néhány szembetűnő dolgot mégis érdemes felsorolni.

Az ottani orvosok érdekes módon soha nem kételkedtek abban, hogy a gyerek jól van, ehhez nem is kellett minden nap bemennünk, csak minden második nap. Ám annak megerősítéséhez, hogy minden rendben van sokkal több eszközt vetettek be (ezek létéről nekünk a másik helyen nem is szóltak!), a szívhang mellett nézték a magzatvizet és a köldökzsinórt is. Soha egyetlen szóval nem lebegtettek a fejünk felett semmilyen határidőt, ehelyett mindig megnyugtattak minket, hogy minden rendben, haza lehet menni, és még van jópár napunk, amíg nem kell befeküdni, és azután is csak finom módszerekkel próbálkoznának majd a szülés beindítására, és semmit nem kell elkapkodni.

Végig érződött, hogy a szemléletük középpontjában a gyerek és az anya nyugalma állt, illetve az, hogy ha egy mód van rá, akkor természetes úton történhessen meg az a szülés, születés.

Ami még szembetűnő volt, reggelente jó érzés volt beülni az autóba, mert ahogy eszünkbe jutott a bejárat, és a Szent Imre, öröm töltött el, az ott tapasztalt hangulat, bánásmód és élmények miatt – azért ezt nem sűrűn mondhatja el az ember egy kórházról! És még egy dolog: bár a másik kórházhoz képest általában több vizsgálatot végeztek el a feleségemen, és több információt kaptunk; már rendre délelőtt 9 és 10 óra között készen voltunk, és mehettünk haza, ami a másik helyen elképzelhetetlen volt.

Munkámból adódóan több cikket is írhattam nagyvállalatok működéséről az utóbbi években, és ahogy azok esetében, itt is kiderült számomra: nagyon nem mindegy, hogyan építenek fel egy intézményt, milyen annak a szervezete, belső kommunikációja, vezetése, és persze legfőképp a működését meghatározó vezérelv számít…

 

Ezt jelenti az igazi szabadság

Fontos tanulság a legvégére: mindehhez az is kellett, hogy nem hagytuk magunkat egy a szakmáját semmibe néző orvos által befolyásolni. Ahelyett, hogy hagytuk volna, hogy a sodrás odaverjen egy sziklához, a magunk kezébe vettük a sorsunkat, és megvédtük a gyermekünket egy olyan traumától, ami minden bizonnyal nyomot hagyott volna benne. Illetve megadtuk neki az esélyt, hogy élete első nagy feladatát önállóan oldja meg, és jöjjön végig azon a bizonyos csatornán.

Mindehhez pedig tudatosság és elszántság kellett, és erre van szükség az élet minden sorsdöntő területén. Mindig tartsuk észben, hogy SZABAD, ÖNÁLLÓ, FÜGGETLEN LELKEK VAGYUNK, akik kizárólag a Teremtőt és a saját magunkat szolgáljuk!

És egy további gondolat a félelemmentességről. Bármilyen is a hitünk, bármilyen is a világnézetünk, találjuk meg a lelkületünkhöz legjobban illő módját a szülésnek, születésnek: orvos, intézmény, szülési mód, stb. Legyen egy elképzelésünk arról, hogyan lenne a legjobb, de ha nem teljesen úgy alakul, tudjuk ezt elengedni. Lényeg, hogy minél kevesebb stresszel és félelemmel, minél több örömmel, hittel, bizalommal tudjunk benne részt venni, és minél több szeretetet és figyelmet fordítva a babára.

Hegedűs Gergely András

forrás:

Tudatos Társadalom