Úgy gondolom, azért kaptuk ezt ennyire töményen – mindössze két óra alatt számos egybevágó üzenetben, úgy hogy semmi nem volt megbeszélve – mert abba az időbe léptünk, amikor már semmi más nem tud működni, vagy ez vagy semmi!
Wass Albert a szeretetet követendő törvényként tette bele a nemzeti hétparancsolatába és azt is ránk hagyta, hogy rokonunk minden istenfia ember, bármely népnek is a gyermeke. A 14. országos felolvasás a budai körben többek közt ezzel a hétparancsolattal indult és ezzel a gondolattal. És a kérdéssel: vajon van még olyan nemzet, melynek a nemzeti – tehát nem a vallási! – önképében ilyen fontos elem a szeretet?
Mert a magyar hagyatékunkkal foglalkozó körökben rengeteget halljuk a szeretet és a megbocsátás fontosságát. A gyűlölet láncolatának a megszüntetését, a kölcsönös feloldozást. A másokkal, akár más népekkel elkövetett bűnökért való bocsánatkérést és az ellenünk más népek által elkövetett bűnök megbocsátását.
A szívhez tartozó erő ötezerszer erősebb, mint az elménk ereje
Ahogy folytatjuk a felolvasást, rögtön újra jön a szív szerepe: jön a „Gyökér megmaradt” című vers. Amelyben a mi gyökerünk lenyúlt mélyre-mélyre, egészen Erdély szívébe. És hogy őrizzük ezt a gyökeret? „Magyar szívünk szeretetével.” Az erdélyi Író évtizedekkel ezelőtt kikészítette az utunkra azokat az üzeneteket, melyeknek csak igazán most világosodik meg az értelme. Most, amikor már 14-edjére olvassuk fel a műveit! Most amikor néhány héttel vagyunk egy tavaly decemberben közzétett, korszakalkotó videó megnézése után, amelyben tudományos eredmények alapján kimondják, hogy az EKG-val a szívnél mért elektromos ingerület akár 60-szorosa is lehet az agy elektromos ingerületének – míg a szívhez tartozó mágneses erő ötezerszer erősebb, mint az agy mágneses mezeje!
Most áll össze a kép: Wass Albert, és bárki más, aki a hagyatékunkat őrzi és terjeszti, nem azért hangsúlyozza a szeretetet, mert Jézus azt mondta, vagy mert ez olyan jól hangzik, vagy mert ez egy szép keresztény gondolat. Hanem azért, mert ez a megmaradásunk záloga! Mert pont annyiszor hatékonyabb így az életünk, mint ahányszor erősebb a szívből érkező hullám az agyból indulóval. Ennyivel lát jobban, aki szívből lát, ennyivel gyógyít hatékonyabban, aki szívből gyógyít, aki szívből imádkozik. Ennyivel sikeresebb ember az, akinek a szívében szeretet, öröm és béke lakik.
Ezért oldható fel, hívható vissza és szüntethető meg minden rossz
A folytatásban a Wass Albertet a kígyómarásból meggyógyító táltos gondolata érkezett meg: „Ha Isten lennél, teremtenél-e mérget?” Az író diákkorában valóban megtörtént csodálatos gyógyulás Wass Albertet elindította az erdélyi havasok rejtett területeire. A végtelen erdők által borított csodavilágba, ahol a tudó, gyógyító emberek nyomát kutatva és történeteiket összegyűjtve megírta az egyik legnagyobb hatású művét, a Hagyatékot. „Ez a könyv legmélyebb igaz forrásból jött, és tanítása egybevág más igaz, ősi bölcsességekkel” – ezzel a mondattal Attila, az egyik legrégebbi hűséges felolvasónk telibe találta a lényeget.
A kígyómarásból történt gyógyulás története Wass Albert számára elhozta azt a tudást, miszerint Isten csak jót teremtett, a többit azt mi magunk tesszük hozzá. Ebből viszont az következik, hogy minden rossz dolog feloldható, visszahívható, megszüntethető, hiszen mi emberek hoztuk létre. Ez lehet az alapja minden gyógyításnak.
Saját tapasztalatként hozzáfűzöm, mindenre elhozza a megoldást, ha fel tudunk emelkedni szívvel-lélekkel – magas rezgéssel, kinek hogy tetszik – az Istenhez. Legalább csak egy ima vagy meditáció erejéig. Arra a szintre, ahol már csak az isteni, fénnyel teli, magas rezgésű dolgok léteznek; ahová már nem érnek el a lehúzó erők. Ott ugyanis olyanfajta gyógyító erővel tudunk telítődni, ami minden bajt kisöpör, és minden sejtünket újjáéleszt. Ha el tudunk ide jutni alkalmanként, akkor ténylegesen meg tudjuk élni, amit Wass Albert egyébként több művében is kifejt teljes joggal: a rossz valójában nem létezik. Azokon a szinteken ez szentigaz. Ha valaki ebben kételkedik, üljön ki a Kelemen-Havasok főgerincén egy sziklára mondjuk 1600 méter felett, tiszta csendes időben, és picit mélyedjen el. Ott sokkal könnyebb lesz a világnak ezt a fajta működését megtapasztalnia…
Így hozza el a bolygó gyógyulását az isteni kapcsolat
Folytattuk a felolvasást a szintén a Kelemen-havasokban fogant Funtineli-boszorkánnyal, azon belül is Birtalan üzenete érkezett, aki Nucát halfogásra tanította. „Aki akkor is pusztít, amikor nem éhes, vétkezik.” Ez elindította a Föld jelen helyzetének megbeszélését: a mostani pusztulást éppen ez okozza, a szükségleteken jócskán túllépő, ipari túlfogyasztása és elpazarlása a bolygó kínálta javaknak.
Innen több gondolat indult több szálon, az egyik szerint ez az állandó harácsolás és kapzsiság a belső hiány miatt van.
A szeretethiány, a belső kapcsolat, az isteni kapcsolat hiánya állandóan űzi az embereket, hogy fogyasszanak, élvezzenek, pótoljanak anyagi síkon egyre burjánzóbb eszközökkel és módszerekkel, mindhiába… A boldogtalanság csak fokozódik valódi élmények nélkül. De ha Istennel kapcsolatba lépsz, belülről töltődsz, máris megszűnik ez a hiány, és ekkortól pont annyi anyagi javat veszel magadhoz, ami neked elég!
Ez a minta, ha szétterjed, ugyanúgy elhozza a bolygó gyógyulását, megszüntetve az értelmetlen kizsákmányolását, mint ahogy a mostani a teljes pusztulás felé vezet.
Egy másik Wass Albert-idézet is errefelé vezet tovább minket. Ha valamiből túl sokat halmozunk fel, vagy valamit túlzásba viszünk, méreggé válik. Elképesztő módon kapcsolódnak egymáshoz a részletek a 14. felolvasáson, mert erre rögtön ráválaszol egy idézet Rudolf Steinertől! Amit kapsz, át is kell adni, hogy ne gyűljön fel nálad.
Ha pedig adsz, akkor tűzben égsz!
Amint átlépünk ebbe a szemléletmódba, egy láncreakció indul be társadalmi szinten. A meglévő javak mennyisége ugyanis nem változik meg, persze az eloszlása sokkal egyenletesebb egy ilyen társadalomban. Ugyanakkor a rengeteg adakozás miatt sokkal jobban érzi magát mindenki: óriási erővel telítődik a közösség, mert az is töltődik, aki ad, és az is, akire odafigyelnek, akiről gondoskodnak.
A kisfiú nem vitatkozott, csak ültetett, és neki lett igaza
Wass Albert Rézkígyó című művéből érkezik a következő mozaik, és már nem is lepődünk meg, de azért fokozódik a döbbenetünk: megint az isteni kapcsolat fontosságára mutat rá! Az író láttatja velünk a város romba dőlését, ahogy az emberek alkotta torz működési minták pusztulásba vezetnek. Miközben a társadalom különböző tagjai a felelőst keresik, megjelenik egy kisfiú, aki vita helyett ültetni kezd. A maga módján minden társadalmi osztály képviselője elmondja, hogy miért nem kellene azt a fát elültetni, és elmondja a maga hite/hitetlensége nyelvén, hogy miért kételkedik benne. A kisfiú viszont elülteti a fát, kéri az esőt hozzá a JóIstentől, és meg is kapja… A történetben élesen elkülönül egymástól az isteni kapcsolat hiánya, majd az isteni kapcsolat megléte, mint a létezésünk alapja.
Végig-végig ezt magyarázza nekünk ez a felolvasás, melynek menetét – ahogy a budai körben hagyományosan szoktuk – most se beszéltük meg, és senki sem tudta, mit választ majd a másik…
„Az Isten él, az Isten a Te lelked!”
A folytatásban ezt a vonalat viszi tovább egyik visszatérő felolvasónk története a gyimesi családról, ahol volt szerencséje vendégeskedni. Majd ugyanezt erősíti meg Nyírő József részlete a Halhatatlan Élet című regényből. Abban a gyimesi családban és abban a Nyírő által leírt székely faluban is megállapítható lenne a GDP-vel mért, gazda(g)ságközpontú világban, hogy ezek a közösségek alig vannak fenn a térképen. Valami halovány színnel, elmaradott térségként talán éppen, hogy rajta vannak… De a történetből és a regényből mégis a teljesség árad!
Mert ott van az a búzaszentelés, aminek során az egész falu kivonult a Bojzás-Küs Dani földjére.
Az egész falu áldást kért a pap vezetésével a pár nappal előtte megházasodott ifjú pár búzájára. És ahogy Tamás is mesélte a gyimesiekről, és mi is érezzük, ha ott járunk Erdélyben: lehet, hogy nem veti fel őket az a fene nagy jólét, mégis az az érzésünk, hogy mindenük megvan, mert a lelkükkel és szívükkel való kapcsolatuk rendben van!
Vagyis már megint itt vagyunk: a Teremtővel való kapcsolatuk megvan, rendben van…
A felolvasás vége felé még Szabó Lőrinc is megerősíti a felolvasást átható isteni jelenlétet egy csodával. Az „Ez vagy Te” című költeménye ezt üzeni: „Ez a semmi a magban, ez nő meg fává, ez a láthatatlan…” És azt is, hogy: „Az Isten él, az Isten a Te lelked!”
A nemzet legfontosabb öröksége a Nagy Titok tudása
Két barátunk a felolvasás vége felé tud csak csatlakozni, ők aztán végképp nem készülhettek erre a témára, még csak azt sem tudják, addig milyen áramlat mutatkozott meg az idézetekből. És mégis hihetetlen módon megérkezik tőlük az egész üzenetsorozat megkoronázása. Megérkezik Wass Albert Magyar Számadás című könyvéből a Magyar Örökség című írás. „Az örökség, amely öntudatot ad, és helyet biztosít” részben történelmi örökség: legnagyobb tetteink, nemes őseink, fényes meséink, mondáink, dalaink és táncaink adják. De az erdélyi író ezután még mélyebbre megy, a nemzetnek van egy olyan kincse, ami a legfontosabb örökségünk: „a nagy Titok Tudása.” Ezt még a távoli puszták világából hozzuk, a szkíta-hun-magyar hagyatékot végigkísérte, táltosaink mindig ennek szellemében tanították a népet, és így szól:
„Kardnál, kopjánál erősebb fegyver…
Pajzsnál, bástyánál biztosabb védelem…
Aranynál, ezüstnél értékesebb kincs…
Az egymás iránt való hűséges szeretet!”
Ennek az egybeesésnek egy az egymillióhoz az esélye…
A 14. budai felolvasás rendkívül gazdag kincsestára ezúttal mindössze két óra hossza alatt született meg, ennyit tudtunk most rászánni. Talán minden idők legsűrűbb felolvasása jött létre… Meg merem kockáztatni, hogy rendkívül erős isteni, égi jelenlét szőtte át minden percét, és minden üzenete egy irányba hatott.
Ehhez hozzájött még a felolvasás résztvevőinek szóló országos üzenet születése a felolvasás előtti estén. Ami egy erőtlen állapotból feltámadva jött létre egy olyan egybeesésnek köszönhetően, aminek amúgy egy az egymillióhoz az esélye. Már ott megmutatkozott az isteni kapcsolat, ahogy az – a felolvasás végére megérkező, a videó rögzítéséért egy sugallatra hallgatva több száz kilométert utazó…! – Péter barátunk által készített videóból is kiderül…
Ez az egyetlen esélyünk!
Mindez azért történt, hogy adjuk át minél több embertársunknak, hogy igenis van kiút a végső veszedelemből, amibe az emberiség keveredett. Amibe nem a vírus, és nem is valamely háttérből dolgozó gonosz hatalom miatt (amihez most sokan görcsösen ragaszkodnak) hanem a saját törvénytelen életünk miatt jutottunk – méghozzá teljesen megérdemelten, a törvények tiszta érvényesülése miatt.
Azért jött ez a felolvasás így ezekkel a letagadhatatlan üzenetekkel, hogy mondjuk ki, és üzenjük meg mindenkinek: az emberiségnek, azon belül nekünk magyar embereknek is az Istennel és a Természettel való kapcsolat helyreállítása az egyetlen esélyünk.
Ebből a tételből nem tud kilépni az sem, aki az Istenben nem hisz, mert a Természet a valóságban ugyanazt jelenti, mint az Isten, mert annak a leképeződése. És aki a Természet törvényeit nem tartja tiszteletben ugyanúgy pusztulásra van ítélve hosszabb távon, de a törvényeihez alkalmazkodva ugyanúgy megtalálja a helyes utat, mintha tudná és élné az isteni létezést.
A szív és a szeretet útjának a felvállalása most a legfőbb feladat
Ha végigjárjuk még egyszer ezt a felolvasást gondolatban, van egy kifejezetten a magyarságra is vonatkozó része is. Annyiszor kiviláglott, hogy a magyarság egészen különleges módon egyenesen az ősi nemzeti öntudatába kapta a szeretet parancsát, hogy Wass Albert ezt már nem is tudta nekünk ennél többször elmondani a 2021-es felolvasáson. Jóformán percenként megismételte, hogy jusson el hozzánk, és ébredjünk fel!
Miért üzenték ezt meg ennyiszer? Mert a szív és a szeretet útjának a felvállalása most a lényeg, ez tudja biztosítani az Istennel való kapcsolatot, amire most az egész világnak szüksége van. Másnap a gödi felolvasáson ugyanezek a gondolatok megint előjöttek, és ott találóan elhangzott: „A mostani helyzetben nálunk magyaroknál van a célszerszám.”
Semmi más nem tud működni, vagy ez vagy semmi!
Igen tudom, valójában mindig kapcsolatban vagyunk az Istennel. De akkor mondjuk ki, hogy egyértelmű legyen: az Istennel való tudatos kapcsolatra van szükség!
Tudatosan és nyíltan felvállalt kapcsolatra a Teremtővel: vagyis igazodás Teremtőhöz és a Természethez a döntéseink során. Közösségi szinten a Teremtő és a Természet törvényeihez igazított berendezkedés.
Úgy gondolom, azért kaptuk ezt ennyire töményen – mindössze két óra alatt számos egybevágó üzenetben, úgy hogy semmi nem volt megbeszélve – mert abba az időbe léptünk, amikor már semmi más nem tud működni, vagy ez vagy semmi!
Hegedűs Gergely András
országos kezdeményező