Kulcs a szívekhez: kulcs a magyarság jövőjéhez

Ha egyszer beindul végre, a szeretetáramlásnak óriási a jelentősége: Egységet hoz, mert minden emberben megnyitja a belső teret, márpedig legbelül mindenkiben ugyanaz lakik.

A Budai-hegységben egy szent helyen, szent időben feltettük a kérdést, vajon a Teremtő Kör mivel tudja a legtöbbet adni a világnak? Egy emlékezetes élményt adó együttléten keresztül azt a választ kaptuk, hogy a Teremtő Kör kulcs a szívekhez. Ezután a nyári találkozót arra szántuk, hogy megvizsgáljuk, mit jelent ez, és hogyan tudjuk betölteni ezt a szerepet.

Első szint: hogyan nyitunk meg szíveket?

Ha feltesszük ezt a kérdést, a válaszként érkező tulajdonságok egyben az újkori szeretetember minőségét kirajzolják – melynek megfogalmazását a most induló Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalom is kitűzte célként.·      

A legfőbb alap, hogy használom a belső forrásom, ebből merítve rendben vagyok, örülök magamnak, örülök az életnek, és örülök a másiknak, feltétel nélkül.

  • Az önmagát szerető ember meglátja a jót és a szépet a másikban.
  • Tud kérdezni=megvan a képessége a figyelemre, ami kulcstényező.
  • Előbb-utóbb ad egy szeretetteli visszajelzést, és elég egyetlen ilyen visszajelzés, mert beindítja az áramlást.

Második szint: a szeretetáramlás

Az előző folyamatban beindult szeretetáramlásnak nagy a jelentősége:

  • Egységet hoz, azért, mert mindkét emberben megnyitja a belső teret, márpedig legbelül mindenkiben ugyanaz lakik.
  • Megérkezik a megértés és az elfogadás, még ha más is a nézőpont (Wass Albert az egységről: „Az is jót akar, aki másképp akarja a jót, mint én.”)
  • Utóbbinak kulcsfontossága van a nemzetépítés, jövőépítés során, mert minden komoly kezdeményezés előbb-utóbb eljut a másik elfogadásának a próbájáig.

Harmadik szint: a közösség csodálatos hatóereje

A fent leírt folyamatok hozadéka közösségi szinten jelenik meg igazán, amikor a közösségen belül egyre több kétoldali kapcsolat kezd a fenti szeretetáramlással működni.

A közösségi szintű szeretetáramlás gyümölcsei:

  • Az ember a szívében hordozza a másikat, ezzel egyfolytában erősíti őt. Gondoljunk csak bele a magyar nyelv által leírt kép lényegébe: ha valakit beteszel a szívtérbe és ott tartod, akkor ott hihetetlen nagy erőt kap, méghozzá folyamatosan!
  • A szeretet-közösség erőtere és állandó visszajelzései mindenkit serkentenek az egyéni fejlődésre, és mindenkinek felszínre hozzák, illetve erősítik a legjobb részeit, tulajdonságait.
  • A közösség minden tagjának nagyobb lesz az életereje.
  • Mindenkinek nagyobb lesz a biztonságérzete a közösségben, bátrabban felvállalja önmagát – ezzel felvállalja az újkori emberi minőség képviseletét – minden életterületen, minden közegben.

Negyedik szint: a közösségek nyitják meg a szívüket egymás felé

Talán a legizgalmasabb kérdés, hogyan tudja a fenti lépéseket két közösség megtenni egymás felé. Hogyan tud két közösség szeretetet adva, befogadóan és közben az értékeket meglátva közeledni egymáshoz? Hogyan tudja ezt megtenni több közösség egymással?

Ha ezt a szintet is be tudjuk járni, annak nagyon komoly eredményei lehetnek:

  • Két közösség közt szeretetkapcsolat jön létre, több közösség ilyen módon történő belépésével pedig egy szeretetháló kezd kiépülni az országban.
  • Ahogy ez a szeretetháló épül, úgy kezdjük el egyre jobban használni a rendelkezésünkre álló szellemanyagot (kvantummezőt, teremtőerőt, ki hogyan nevezi…)
  • Azzal, hogy megismerjük és figyelünk rá, óriási erőt tudunk adni a másik közösségnek – ehhez elég akár heti rendszerességgel pár percet rászánni arra, hogy célzottan küldjük az erőt a másik (vagy akár a többi) csapatnak.
  • Ha tudunk közös célt megfogalmazni, a szeretetháló által sokszoros teremtő erővel támogatjuk meg ezt a célt, és elkezdjük átalakítani az országot, az új kor minőségének megfelelően.

A nyári találkozóhoz érkezett idézet

Wass Albert: „Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. (…) Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött.”