A tomboló világjárvány rengeteg ember számára tette nyilvánvalóvá, hogy véget ér a létezésünk természetellenes formája, új utakra van szükségünk. Ahogy fokozatosan leáll az emberiség pusztító működése, érezhető és látható, ahogy a Föld és a Természet fellélegzik és újjáéled. A kialakult helyzet egyre kevesebb mozgásteret ad számunkra, ugyanakkor esélyt teremt a lenyugvásra és újjáéledésre, ha képesek vagyunk időt szánni magunkra, a lelkünkre, valódi gondolatainkra. Ez a belső újjáéledés aztán alapot teremthet a külső újjáéledésnek és a szükséges társadalmi, gazdasági szintű változásoknak.
Mindenkinek, aki ad egy esélyt magának e napokban, sok szeretettel küldöm Az Élet Győzelme Magyarországon című könyv újabb részét. 2018 áprilisában került fel az oldalra a könyv első része, melyben a világpusztulással fenyegető és egyszerre újjáéledésre is reményt adó korszakváltásról, a magyar hagyaték és a belső út egyaránt nélkülözhetetlen erejéről, valamint a belső forrásunk elérésének lehetőségeiről volt szó. A második részben járjuk most tovább Szépmező Szárnya útját, aki a sötétbe borult Aranyos Szegeletben elindult kiszabadítani a Napot, a Holdat és a csillagokat…
Szépmező útjának következő fontos kulcsa a táltosló táplálása. Ő viszont parazsat eszik, és e parázs nem más, mint a legtisztább gondolat. Jó az, ha egész nap velünk van, minél nagyobb mennyiségben. Fehér, fényes, tiszta, magas rezgésű. Hogy tudunk megmaradni egész nap ezekben magos dimenziókban? Hogy tud megmaradni a táltoslovam lendülete, ereje, frissessége?
Ki vagyok én valójában?
A belső forrással megleltük a soha ki nem fogyó tarisznyát. Kanyarítsuk most a vállunkra, induljunk el égi eredetű küldetésünk földi útján. Nézzük továbbra is Szépmező Szárnya szemével az utat! Nézzük meg, milyen próbákkal kell szembesülnünk a harmadik évezred elején, és milyen válaszokat tudunk erre adni a fény szabadítójaként.De előtte gondoljunk bele még egyszer: a hamuban sült pogácsa mindig újra terem a tarisznyánkban, az állandó belső forrásnak köszönhetően az erőnk végtelen, annyit kapunk, amennyit csak akarunk!
A döntő pillanat: önmagunk felvállalása
Lássuk az első próbákat, jöjjenek hát az ifjúság felé áramló mai üzenetek. Szépek az álmaid, de jobb, ha nem mégy sehova, végezz el egy egyetemet, aztán ülj be egy irodaházba, másképp felkopik az állad! Hagyd azt a Napot meg Holdat, azért nem fizetnek semmit.
Ilyenkor legjobb azonnal megenni egy hamuban sült pogácsát. Jön is belőle a válasz! Én ez és ez vagyok, erre és erre születtem! Márpedig ha erre születtem, igenis képes vagyok elengedett kormánnyal biciklizni, miközben körülöttem azt huhogják, nem fogsz te ebből megélni. Vagyis képes vagyok az anyagi biztonság helyett belső parancsomra alapozni a választott utamat – azután pedig úgyis megjön a megálmodott tevékenységemhez az anyagi hátszél! Ehhez persze biztos önismeret kell, megrendíthetetlen hit önmagunkban és az általunk működtetett hitrendszerben. Hogy lehet idáig eljutni? Éppen a rendszeres belső élettel. Ha ugyanis rendszeresen használjuk belső forrásunkat, az ember – a mindezt egyáltalán támogató társadalmi hatások ellenére – kezdi látni, sejteni, hogy mit szeret igazán, mi lakik a szívében, lelkében, mi az, ami vonzza, amiben tehetséges, egyszóval miben tud kiteljesedni.
Jómagam, jobb ötletem nem lévén (bár emlékeim szerint ez az ötlet is inkább a szüleimtől jött), elvégeztem a közgazdasági egyetemet. Ám a munkahelyen egy év alatt teljesen elegem lett a számomra szürke, dögunalmas, sikereket sem adó közgazdász létből. Főleg, mikor láttam, hogy a velem egyszerre végzett csoporttársam a szomszéd irodában jókedvűen túlórázik, ötleteket gyárt, és lassan a cég kedvencévé válik – mert feltűnően szereti, amit csinál. Egy nap aztán elővettem egy papírt, és felírtam rá, hogy én mit szeretnék igazából csinálni. Két terület került fel a lapra, a pszichológia és a sportújságírás. Másnap kinyitottam egy újságot, és ott volt benne annak az iskolának a hirdetése, amelynek elvégzése sikeresen elindított az utóbbi szakma felé.
Itt van a döntő mozzanat, amikor felvállaljuk az irányt. Ehhez nem elég sejteni, tudni és akarni kell a célt. A gátlásokat elsöprő, minden kétséget feloldó örömmel, ami a biztos tudásból, a rádöbbenésből fakad. Ez azért kell, mert szinte biztosan próbára teszi az élet az akaratunkat. Nálam ez úgy jelentkezett, hogy az édesapám a javamat akarva eleinte nem igazán lelkesedett az ötletért, mondván egy közgazdász mindig biztosabban meg fog élni, mint egy firkász. Ám én kitartottam, és ebben sokat segített egy pszichológus-hallgató barátom megjegyzése, aki mosolyogva annyit mondott a helyzetre és az apám meggyőzésére: „Ez egy nagyon szép feladat!” Innentől kezdve így gondoltam rá, görcsölés nélkül. Szép feladat! Aztán az égiek egy álomüzenettel is megtámogattak, megmutatva, ahogy apám végül rábólint az ötletre, majd ez a valóságban is megtörtént.
A nehézség tehát igazából nem ezután jön, hanem eddig a döntésig tart. Ezt követően ugyanis a belsője által diktált irányt következetesen tartó ember feltűnő hátszélbe kerül, és anyagi háttere is lesz. Már hogyne támogatnák, és hogyne lenne háttere, ha egyszer végre elkezdi csinálni, amiért itt van! Saját tapasztalataim nem egy ragyogó példát adtak a fentiekre.
Korunk társadalmának, oktatásunknak, az országot-világot vezető emberek szintjének köszönhetően nem sokan tudnak már a diákéveikben rálépni erre az útra, de a hőstett bármikor véghez vihető. Bármelyik életkorban, bármilyen szinten elkezdhetünk célirányosan élni. Először csak gondolataink és imáink szintjén, aztán a munka mellett adódó szabadidőnkben, végül pedig a mindennapjainkban is ráléphetünk a nekünk kijelölt útra.
A közösség pótolhatatlan ereje
Nagyon fontos tétel, hogy Szépmező Szárnya útján sokszorosára nőnek az esélyeink együtt. Annak felismerését, felvállalását, hogy ki vagyok én, és mik az erényeim, a szeretettel teli közösségi lét erőteljesen tudja segíteni. A közösség ugyanis amiatt adja felejthetetlen élményeit, hogy mindenki beleadja a saját egyéniségét, jellemét – mindenki hoz egy újabb színt – ezzel megjelenik minden szükséges elem, és kialakul a kör. A körben pedig megjelenik egy plusz erő, a beleadott elemeken túl, és ebben a pluszban mindannyian benne vagyunk egy picit. Erről beszél Jézus is: „Ahol ketten vagy hárman megjelennek az én nevemben, ott vagyok köztük.”
További csodafolyamat, hogy a közösség többi tagja felfedezi az általa beadott értéket egy-egy szereplőben, és elkezd ez alapján gondolni rá, elkezdi ezt szeretni benne. Kívülről ugyanis könnyebb meglátni, hogy valaki valamiben jó, és hitelesebb is, ha a környezet állapítja ezt meg. A társak jó értelemben véve ezen tulajdonsága alapján idealizálják az egyént, gondolataikkal erősítik, szavaikkal, visszajelzéseikkel bátorítják. Végső soron komoly lökést kap igazi énje, és szunnyadó képességei életre kelnek, lassan kiteljesednek. Azoktól a visszajelzésektől is erősödik, amelyeknél nincs jelen, és azoktól a gondolatoktól is, amelyeket nem tud meg. Ezeknek rezgései ugyanis a szeretet által felerősítve eljutnak hozzá, pozitív gondolatokat, önbizalmat, jókedvet okozva.
Toldjuk ezt meg egy idézettel a csodálatos példákkal előttünk járó Böjte Csabától, mert ő ugyanezt összegzi egy mondatban: „Ha az emberre valaki szeretettel néz, az olyan, mint a napfény, amely az alvó magot kihozza a földből.”
És tegyük hozzá azt is, hála istennek a közösségben működő fenti folyamatok egy szerető családban ugyanígy tudnak működni!
Az energia tudatos kezelése
Már velünk van a belső forrás, és azt is tudjuk, hogy mit diktál a szívünk, igazán jól állunk, ideje megismerni hófehér táltosparipánkat vagyis a gondolataink, szavaink, írásaink, mozdulataink teremtő erejét.
Ha ezt a leckét is megtanuljuk, lovunkra hajolva száguldunk célunk felé, vágtánk rengeteg erőt küld szét a világba, példánk bátorítja a szíveket, és egyre több társunkat segít igaz útjára.
Érdemes abból a korábban emlegetett, a tudomány által is elismert tapasztalatból kiindulni, hogy minden energia. Valamint abból, hogy az energia áradása több csatornán is zajlik, a gondolatokban, a beszédben, a leírt szavakban, a cselekedetekben, mozdulatokban, tehát minden megnyilvánulásunkban. A legfontosabb alaptétel, hogy valamennyi csatornán döntően tudom befolyásolni az energia áramlását, vagyis azt hogy mire gondolok, miről beszélek, miről írok, hogyan és merre mozgok! Persze ehhez a működéshez figyelem, fegyelem, tudatosság, mentális edzés és edzettség kell, valamint az energia működésének ismerete mind a négy csatornában.
Még az sem mindegy, hova ülsz
Például az is hat az áramlásokra, hogy egy asztaltársaságnál hova, ki mellé ülünk le, kivel kerülünk szembe, vagy épp ki lesz az asztalfőn. Ez utóbbi miatt volt a régi magyar világban minden étkezésnél meghatározott ülésrend. A székely barátom azt mesélte, hogy a nagyapjánál még mindig így van az ünnepeknél egy udvarhelyszéki faluban. Márpedig – írjuk le sokadszor is! – a magyarság szokásaival, ünnepeivel, hitével, népművészetével, de még a sajátos módon a nemzet és az uralkodó fölé rendelt, szentnek nyilvánított koronájával is csodálatosan bele tudott simulni azokba a bizonyos természeti törvényekbe. Amikor pedig a már leírt módon kört jártak az újszülött, illetve a halott körül, az nem volt más, mint a fenti csatornák közül a mozgás energiájának felhasználása a lélek érkezésének, illetve távozásának segítése érdekében!
De visszatérve az ülésrendre, nekem is sikerült átélnem, milyen fontossá tud válni, ha van tétje egy tárgyalásnak. Amikor például az egyik általam vezetett gyűlésen elmulasztottam elfoglalni az asztalfőt, elég nehéz volt kezelni a kijelölt mederből elfelé vezető beszédeket és megnyilvánulásokat, amiket pont az asztalfőre kerülő személy hozott be. Amikor viszont egy későbbi gyűlésen sikerült odaérnem az asztalfőre, minden simán ment. Ugyanolyan erővonalak vannak az élet különböző tereiben, mint a sakkban, ha tudomásul vesszük, ha nem: ha például az ellenfél behúzza a bástyáját egy üres folyosóra, akkor azzal szemben nekem is azonnal állítanom kell egy bástyát. Főszabály. Lehetőleg nem lovat vagy futót, bástyát!
Így varázsolhatsz a szóval
A mozgás és elhelyezkedés mellett a beszéd csatornáját is volt szerencsém megtapasztalni, főleg azután, hogy az újságíró iskolát végezve rászoktam az otthoni beszédgyakorlatokra. Ezeknek egyre nagyobb jelentősége lett, nem csupán amiatt, hogy a rádiós munkáimat egyre jobban tudtam általuk végezni, hanem amiatt is, hogy elvezettek később egy-egy előadás megtartásáig. Korábbi énemet ismerve, előző életeimet sejtve mindkettő óriási eredmény, hiszen a beszéd készségét addig alig használó, gátlásokkal és az alapszintű fogalmazás nehézségeivel is küzdő remete indult meg a fejlődés útján. Az igazi jelentősége a gyakorlatoknak mégis ezután mutatkozott meg: egyre inkább felfedeztem, ahogy energetikailag emel meg, a gondolataimat, a tisztánlátásomat teszi rendbe, egy-egy dologhoz való viszonyulásomat világosítja meg a gyakorlat. Nagyon-nagyon tiszta gondolatokhoz (ennek jelentőségéről hamarosan szó lesz) és tiszta beszédhez vezet! Ez pedig egyenlő azzal, hogy a legbelső lényem (más megfogalmazással, de lényegében ugyanazt jelölve: felső lényem vagy isteni részem) nyilvánul meg e legtisztább pár mondatban, őhozzá jutok el a beszédgyakorlatban. Márpedig ezzel ugyanazt érem el, mint más belső gyakorlatokkal: elérem a belső forrást, eligazodok, lenyugszok, megkapom a válaszokat!
És hogy ennek mekkora teremtő ereje van, arra nem egy példát éltem meg. Amikor eljutok odáig, hogy egy-egy problémát ezzel a beszédgyakorlattal át tudok beszélni, óriási erőt nyerek, minden kétségem elmúlik, és meg is oldom a helyzetet. Fel tudom vállalni, amit fel kell, el tudom utasítani, amit el kell, meg tudom mondani, amit meg kell. Bármilyen kellemetlen volt is addig számomra az a téma. Meg tudom mutatni magam: én ez vagyok.
Nagyon fontos, hogy ezek a kimondott, legbelülről jövő igazságok olyan erős rezgéssel bírnak, hogy már a beszédgyakorlat közben eljutnak azokhoz, akiket érintenek. És legalábbis előkészítik őket ezen igazságok látására, belátására, vagy akár el is végzik a dolgukat személyes találkozás nélkül. Volt úgy, hogy egy cimborám olyan cikket kért tőlem egy szervezet nevében, ami nagy feszültséget váltott ki belőlem, de nem mondtam nemet elsőre a konfliktus kerülése miatt, és mert nem láttam át a helyzetet. A beszédgyakorlatban viszont megfogalmaztam magam előtt, hogy miről is szól a kérésük, és én ehhez képest ki vagyok, mi vagyok. Azután a legbelső lényemre támaszkodva, higgadtan, nyugodtan, mégis óriási erőt sugározva visszautasítottam, ők pedig vették a tiszta áramlást, és többé nem kerestek ezzel a megbízással, anélkül, hogy beszéltünk volna!
Ez a tiszta áramlás a létező legnagyobb erő a dolgok elrendezésére. Ez indul meg, ha eljutok az igazságig, ezzel a belső lényemig.
Nem véletlenül mondja Müller Péter a Jóskönyv nevű remekművében, hogy birkózásban az ellenfelek számára a legfélelmetesebb erő az a szelídség volt, amit a Kozma Pici becenévre hallgató olimpiai bajnokunk képviselt. Ez legyőzhetetlen. Pici csak akkor kényszerült nagyobb csatára, amikor az ellenfél is szelíd volt, a hőbörgőket mindig gyorsan földhöz csapta.
A gondolatok varázsos birodalma – a jövő tudománya
A négy említett csatorna közül a legfontosabb csatorna a gondolatoké, ezen tudom megalapozni a többi csatorna kedvező működését is. A tudatunkban dől el minden lényeges kérdés az életünkben, annak átlagos állapota alakítja mindennapjainkat.
Nagyon-nagyon sok múlik azon, hogy egy adott nap ébren töltött óráiban mi jár a fejünkben, mire használjuk gondolataink energiáit. Az amerikai író, költő Ralph Waldo Emerson ezt így írta meg: „Az ember azzá válik, amire idejének nagyobb részében gondol.” A gondolati energiák ugyanis teremtő hatásúak, függetlenül attól, hogy mire irányulnak, függetlenül attól, hogy milyen előjelűek, és függetlenül attól, hogy hisszük-e teremtő erejüket.
Ugyanerre mutat rá Balázs Valéria az általa kidolgozott Anamé-jógáról szóló könyvében: „Gondolataiddal, érzelmeiddel és belső képeiddel mindenképpen teremtesz. Kérdés, hogy tudatosan használod-e ezt az eszközt vagy sodródva elszenveded a következményeit.” Anamé útja 2016-tól jelentős eszközzé vált a belső életemben: ez az első olyan módszer 20 év után, amit egy közösségbe, vagyis órákra rendszeresen eljárva és nem itthon egyedül gyakoroltam! A rendszer légzéssel, a figyelem, az energia tudatos irányításával, különböző légző- és tornagyakorlatokon keresztül teszi rendbe a csakrákat, az ember testében lévő energiaközpontokat. A különböző tulajdonságokért felelős csakrákon keresztül pedig felszínre hozza, és megdolgozza gyengeségeinket, tanulatlan részeinket. Amikor pedig egy-egy csakra szintjén sikeresen megszüntetjük ezeket az elakadásokat, tudatosan beindítjuk adott csakra megfelelő működését, az ottani energia áramlását, a változás testi egészséget, lelki szabadságot és megoldódó sorskérdéseket hoz. A vak dzsungelharcot egyre inkább a tudatos kiteljesedés váltja az életünkben.
Bár e könyv célja elsősorban a saját tapasztalatok összegzése, e ponton az érthetőség kedvéért érdemes felvázolni az ezoterikus tanítások és a különböző belső utak által egyaránt elfogadott világkép egy fontos részét. Ezen tanítások egyetértenek abban, hogy az átlagember által érzékelhető fizikai világ fölött további szintek léteznek. Szinte mindegyik tanításnál egy hetes tagozódás köszön vissza, más-más elnevezésekkel, de a kézzel fogható fizikai síkon túl további hat síkot tartanak számon. Ahogy haladunk a fizikaitól fölfelé, úgy lesznek az adott síkot alkotó részecskék egyre finomabbak, egyre apróbbak, egyre ritkábbak és egyre nagyobb rezgésűek. Az Ősi bölcsesség című könyv egy-egy síkot további hét alsíkra bont, az alsíkokat összevetve is ugyanúgy nő a rezgés felfele haladva. A méretek közötti arányok emberi ésszel felfoghatatlanok: a fizikai sík feletti asztrális sík legdurvább részecskéje, vagyis a legalsó asztrális alsík alkotóeleme számunkra lényegében nem is létezik, annyira parányi, mint ahogy a tudomány nem is vesz róla tudomást. A könyv leírása szerint egy ilyen asztrális részecske sokmilliárd társával együtt alkotja a fizikai atom külső héját…
Ezeket a tételeket, elnevezéseket nem muszáj önmagukban elfogadni – számtalan más megközelítés létezik, vagy akár más vallás, más világnézet -, csak azt kérem az olvasótól, hogy jöjjön be egy pár percre ebbe a rendszerbe, mert így számtalan jelenség megértéséhez közelebb kerülhet.
A mi történetünk szempontjából annyi a lényeges, hogy a fizikaival szomszédos – attól egy fokkal finomabb, vagyis egy szinttel fölötte levő – asztrális sík egy rendkívül képlékeny terület, úgy kell elképzelni, mint az álomvilágot (annál is inkább, mivel a tudatunk többnyire itt kóborol álmunkban). Emiatt a gondolataink energiái pillanatok alatt képesek megmunkálni az asztrális anyagot, és különböző formákat hoznak belőle létre.
Tehát egész egyszerűen azért teremtenek a gondolataink és érzéseink, mert általuk az asztrális sík alkotóelemeiből álló energia-formák jönnek létre. Ezek a képződmények pedig a létrehozó mentális erejétől, állapotától, a teremtő folyamat (gondolat, érzéshullám, ima) erejétől, átélésétől függően különböző élettartammal és hatóerővel bírnak az asztrális síkon, de végső soron mindenképpen visszahatnak a különböző síkok szereplőire, így a fizikaira is.
Például az érzékfölötti síkokat képességeikre alapozva kutató teozófusok megfigyelései szerint esetenként a szerető anya imája olyan erős képződményt hozhat létre, mely hosszú ideig fennmarad, védőangyalként lebegi körül a gyermekét, és távol tart tőle minden káros befolyást.
Szintén kiemelendő kategóriát képeznek a tiszta, tökéletes, éles, világos (többnyire emelkedett, megvilágosodott állapotban született) gondolatok. Annie Besant így ír róluk az asztrálsíkot érzékelő emberek beszámolói alapján: „A tiszta gondolatoknak határozott alakjuk van, éles körvonalakkal…hosszabb, tevékenyebb életük van, mint felhőszerű testvéreiknek… magukhoz hasonló rezgéseket gerjesztenek a másik emberben, így terjednek a gondolatok elméből elmébe…”
A jelenség közeli barátainkkal, szeretteinkkel gyakran megfigyelhető. Többször is észleltem, anélkül, hogy elmondanám, mivel foglalkozom, mi fogalmazódott meg bennem, kis idő múlva egy társamtól megkapom ugyanezt a gondolatot, ötletet szóban vagy levélben. Illetve aki többször eszembe jut, beszélek, netán írok vagy olvasok róla (mondjuk egy régi naplóbeírásomban), rövid időn belül jelentkezik, úgy hogy előtte hetekig, hónapokig, akár évekig nem került elő se bennem, se a külső életemben. Különösen a 2005-ben elindult Pilis-Hargita túra szépen formálódó közösségében érnek ilyen élmények, de amióta a párom itt van mellettem, vele naponta éljük ezt át! Ugyanakkor a családomban is működik, a semmi érzékfelettiben nem hívő édesapám például rendszeresen kimondja, vagy belekérdez abba a témába, ami éppen akkor a fejemben jár.
Angyali eszköz, csak angyali felhasználásra!
Egészen különleges példa a napokban történt eset, bár kissé túlmutat a tiszta gondolatok erején, érdemes leírni. Korareggel beültem a gép elé, és meredten néztem a régi ismerősöm fényképét, ki bejelölt azon a sokak kedvence közösségi hálón. Pár ütemig azt se tudtam, miért meredezek, míg beugrott: hiszen én pár órája vele álmodtam! A nyolc éve nem látott, nem hallott, semmilyen szinten nem jelentkezett székelyudvarhelyi barátommal! Álmomban egy másik erdélyi barátommal beszélgetett, jó hosszú és fontos beszélgetés volt. Nem is tudtam, mit szólna egy ilyen álommesélő beköszönéshez ennyi év után, ezért pusztán csak visszajelöltem. De amikor örömmel rámírt, akkor csak elmondtam neki, épp veled álmodtam, erre reggelre bejelöltél! Ettől még jobban örült, és próbált rábeszélni, hogy fussunk össze a fővárosban, mert pont itt van. Úgy tűnt, nem érek rá, így eltettük legközelebbre. Aztán rádöbbentem, hogy egy félórára át kell ugranom Pestre, és írtam neki, erre kiderült tökéletes neki az az idő és az a hely! Abban a pillanatban, amikor ezt leírta nekem, megcsörgetett a másik erdélyi barátom, aki nagyjából három éve tűnt el, és azt mondta, most jön be Pestre, találkozna velem! Megadta ugyanazt az időpontot, amiben az udvarhelyi barátommal állapodtunk meg – akivel álmomban legalább egy órát beszélgettek – és egy olyan helyet, ami a mi helyünktől 15 percre van!!!
Egy szót sem szóltam neki a közös barátunkról. Meglepetésnek szántam, tudtam, milyen sokat jelentenek neki a régi székelyföldi közös élményeink… Nekik fogalmuk nem volt egymásról, legalább tíz éve nem is tartották a kapcsolatot. Persze, hogy másfél óra múlva már ott ölelgettük egymást vigyorogva a Nyugati pályaudvaron! És persze, hogy óriási lökést adó élmény lett abból a találkozásból, amit ennél feltűnőbb módon már nem is lehetne odafentről tető alá hozni.
Létezik egyáltalán olyan dolog, amit az égiek nem tudnak elérni, ha egyszer valami miatt fontos nekik?! Ha egy picit is figyelünk, és bevállaljuk, amit ránk szabnak, nincs ilyen.
Ahogy ez a történet is mutatja, a fénylő és tiszta gondolatok vagy akár az álmok sokszor származhatnak angyali segítségből, finom ösztökélésből, főleg ha megvan a nyitottságunk és tisztán tartjuk a csatornáinkat. Egyik barátom, korábbi tanítóm, a magyarságtudományok tanára egyik éjjel fél 1-kor kapott egy erős üzenetet, hogy vegye fel az erdélyi szőttesét, és abban menjen le az utcára. Ahogy sétálgatott a cifra öltözetben, elvetődött egy aluljáróba a Déli pályaudvarnál, ahol egy szembejövő ember zokogva a nyakába borult: „Földi! Drága földim!”. Kiderült, hogy félrészeg állapotban öngyilkosságra készült, de erdélyi lévén az otthoni, kalotaszegi szőttes látványa a budapesti dzsungelben annyira meghatotta, hogy megnyílt a barátom felé, aki elvitte beszélgetni, és végül sikeresen megállította a lejtőn. Mert ez volt a dolga! Mert ott és akkor a segítő angyali erők tudták, hogy ő az, aki képes erre a feladatra! És addig vizslatták a környékbeli utcákat, míg ott a Hegyalján megtalálták, és ösztökélni kezdték őt.
Ugyanakkor Besant azt is megjegyzi, hogy megfelelő mentális erővel a gondolataink ráirányíthatók egy-egy emberre, tehát mi is képesek vagyunk sugallatokra. Rögtön tegyük hozzá, az ilyen jellegű működéshez, és egyáltalán az érzékfeletti képességek aktív használatához nagyon magas erkölcsi szint kell, különben könnyen rossz útra vihetnek, és itt rossz útnak minősül minden önös érdekű felhasználás. Az akaratátvitelt, a másik ember gondolati síkon befolyásolását mindenképp ide sorolom. Lehet ugyan magyarázgatni, de ha valaki ilyenre vetemedik, szinte biztos, hogy valami rosszban sántikál. Ha akarunk valamit a másiktól, mondjuk meg neki nyíltan, és hagyjuk meg neki a szabad akaratot, ahelyett hogy megkérdezése nélkül befolyásoljuk.
Erkölcsi szempontból szintén megfontolandó, hogy a fenti működést figyelembe véve a gondolatainknak a cselekedeteinkkel vetekedő mértékű felelőssége van! Ráadásul a mentális fejlődéssel ez a felelősség nő, hisz a teremtőerőnk is egyre nagyobb. Ahogy Annie Besant fogalmaz: „Az ember megtanulja, hogy állandóan angyalokat vagy ördögöket küld ki az emberek világába, ezek létrehozásáért ő felelős, és működésükért valamikor felelnie is kell.” (Bővebb ismeretek érdekében érdemes átlapozni Annie Besant „Az ősi bölcsesség” című könyvének a három hozzánk közel álló fősíkról, a fizikai, az asztrális és a mentális síkról szóló fejezeteit!)
Nem csupán látni, érezni is lehet
Az energia-formák érzékelhető létezésére megint csak egy életből vett példa székely barátom esete, aki rendelkezett vele született képességekkel, így bizonyos szintű látással is. Mikor lakótársak voltunk, egyszer valamin nagyon felmérgelődtem, de ennek semmilyen jelét nem adtam, ültem tovább a számítógép előtt. Ő viszont anélkül, hogy ezt észrevehette, tudhatta volna, megszólított, hogy mi a baj. Hiába tiltakoztam, a fejem fölé nézett, és azt mondta nevetve, hogy egy rettenetes sötét kavargást lát ott, ami aztán, ahogy elmondtam a bajom, el is tűnt.
Más látók is színekből és formákból tudják leolvasni az ember gondolatainak jellemzőit, illetve az auráját alkotó éterikus, asztrális és mentális testek nagyságából, színéből, formájából magát az ember jellemét. A fent említett síkokon ugyanis az ember ugyanúgy létrehoz egy-egy testet az adott síkok alkotóiból, mint a fizikai síkon a fizikai testet. Charles Webster Leadbetter vele született, illetve kemény munkával tökéletesre fejlesztett képességei által hosszú éveken át kutatta a témát, majd a „Látható és Láthatatlan ember” című nagysikerű könyvében összegezte tapasztalatait az észlelt formáknak és a színeknek a jelentéséről. Kiderül, hogy egy-egy színt érzékelve valakinek az aurájában (ami nem más, mint az éterikus, asztrális, mentális és egyéb finomabb síkokon létrejött testeink összessége) pontosan megmondható, milyen a hangulata, miféle gondolatokkal van tele a feje. A rózsaszín különböző árnyalatai például a szeretet és a szerelem jelenlétére utalnak, a sárga az irigységre, ahogy az a szólásunkban is fennmaradt. Akit érdekel a téma, ezt a könyvet keresse!
Nálam a látás nem működik, viszont bárkinek a negatív gondolatait azonnal észreveszem már évek óta, miután apró fájdalmat okoznak a fejemben, ezek az észlelések rendre visszaigazolódnak. A küldött szeretethullám, valamint a rám érkező felhők határozott letakarítása rendre segítik a feszültség kezelését, illetve természetesen a felhőt okozó téma kitárgyalása is sokat segíthet azzal, akitől ered. Egyik alkalommal például már a kertkapunál tudtam a fejemben érzékelt hullámokból, hogy édesanyámnak komoly gondjai vannak, és miután beléptem a házba, ez egy percen belül beigazolódott, mert rendkívül feszült állapotban találtam. De sose felejtem el nagymamám megérzését sem, aki kétségbeesetten kért, hogy menjek el anyukám után a klinikára, mert szerinte nincs jól. Egy ideig kételkedtem, mondván autóval ment el egy rutinkezelésre, egy-két óra múlva itt lesz. Aztán addig-addig kérlelt, míg mégiscsak rábeszélt, és a klinikán döbbentem láttam, hogy anyukám egy padon ülve próbálja meg magát összeszedni (akkoriban még nem volt mobiltelefon), mert hirtelen olyan rosszul lett, hogy nem tud vezetni!
Bryan Tracy korszakalkotó húzása
A gondolati teremtőerő kulcsszerepét az is mutatja, hogy a nagy sikert hozó amerikai szenzációfilmek („A titok”, illetve a „Mi a csudáért vagyunk ezen a világon”) épp ezt lovagolták meg. Más kérdés, hogy szerintem éppen a lényeget, vagyis a Teremtőt hagyták ki. Ennek veszélyére Müller Péter így figyelmeztet a Jóskönyvben: „Üdvös csakis az a teremtés, amit az ember nem önzésből, hanem az Isten dicsőségére hajt végre”. Igaza van, mert az adott tudás szintjéhez méltatlannak tűnik, amikor valaki egy autó vagy nagy ház megszerzésére edz mentálisan, és tevékenysége kimerül ennyiben, a teremtését nem használja lelki épülésre, mások megemelésére, a közjó gazdagítására. Ráadásul, amint azt korábban is megjegyeztem, nagyon veszélyes irányokba is el tud vinni ez a fajta lecsupaszított tudás, amikor az Istentől kapott teremtő képességből kihagyjuk őt magát, akitől kaptuk. Illetve ha ebből a nagyszabású tanulási folyamatból kihagyjuk az erkölcsöket. Pillanatok alatt el lehet tévedni. A rontó erők nem teketóriáznak, ha látják, hogy valaki ingatag, addig hívogatják, míg le nem rántják, és el nem viszik egy kiadós tanulókörre. Ahonnan aztán csak az isten tudja, hogyan és mikor tud majd visszakeveredni, és a rombolásból, leromlásból valódi énjét újra felépíteni. Persze az is igaz, hogy ha valaki úgy jut tudáshoz, hogy vannak még ilyen hajlamai (vagyis tanulatlan részei), annak sorsszerűen meg kell élnie ezeket a tévutakat, másképp nem tanulja meg a leckét.
Ugyanakkor van jó példája is a mentális teremtőerőt a modern világhoz igazító tanításnak. A milliók életét megsegítő Bryan Tracy egyik leghíresebb könyvében (Maximális teljesítmény) anélkül, hogy az érzékfeletti világot és az Istent bevenné a történetbe – csak a legutolsó fejezetben teszi meg, de addigra már mindenkit jó mélyen becsalogatott a birodalmába -, az univerzum törvényeihez igazodó és a szeretetre alapozó utat ír le. Ezzel pedig végrehajtja azt a huszárvágást, hogy a fizikai síkon túl nem szívesen merészkedő, alapvetően ateista világképű emberekhez is eljusson a tiszta logikájával és a működő gyakorlati módszereivel.
Tracy épp azt végzi el, amire a bevezetőm szerint oly nagy szükség lenne: úgy adja meg a valódi, szabad, alkotó, törvényekbe simuló élet alapjait, hogy választ ad a miértekre! Méghozzá tudományos válaszokat, kísérletekkel kimutatott jelenségekre alapozva. Például azt mondja, belső képeink, gondolataink és szavaink teremtenek. Miért? Azért mert tudatalattink mindent készpénznek vesz, nem tesz különbséget a valódi történés és önszuggesztió között. Amit kap, azt ösztönösen elkezdi valósítani, hogy az általa megtörténtnek vett dolog újra megtörténjen.
Nem csoda, hogy annyi emberhez eljutottak Tracy üzenetei és annyi embernek lettek iránytűi. A mai korban ezzel lehet az embereket megérinteni, és ez így van rendjén. Ideje tudatosan építeni és megélni a boldogsághoz vezető eszközöket, a tudattalan követés ideje lejárt. Biztos, ami biztos, szét is verték, amit eddig követni lehetett.
Vallásosság vagy ateizmus? Kell-e őket méricskélni?
A tanítások működésére példa az egyik barátom, a Pilis-Hargita túraközösség egyik alapembere. Remek fickó, a fent leírt, fizikain túl nem igazán kalandozó hitrendszerrel, melyben nincs ott Isten. Tracy könyve mégis óriási hatással volt rá, és két év alatt rengeteg fejlődést hozott az életében! Mindezt úgy, hogy közben elméletben ateista maradt, ám a gyakorlatban használni kezdte a természeti törvények működésének ismeretét önmaga fejlesztéséhez. Pontosan elég neki az a végtelen természetszeretet, amit megél az útjainkon, a pajkos jókedv, amivel közöttünk cikázik és fára mászik, a versek, amiket felolvas és megír nekünk, és a szilárd erkölcsök, amik végigvezetik az életén!
És nem is a döntés a lényeg ateizmus vagy vallásosság között! Fölösleges keresni melyiknek van igaza. Ez a fajta teremtőerő ugyanis, amint jeleztem, mindig működik, a hozzá párosuló hitrendszertől függetlenül, egyedül következetesség, tudatosság és összeszedettség kell hozzá. Ha pedig valaki rendszeresen gyakorol, mentálisan edzetté és tudatossá válik, teremtő ereje sokszorosára nő.
Akár tágíthatjuk is a kört, minden sikeres ember ezt a rendszert működteti akarva akaratlanul, még olykor azok is, akiknek nincsenek róla ismereteik, és nem végeznek gyakorlatokat. Azzal ugyanis, hogy valaki a pénzben hisz, vagy önmagában hisz, vagy a letisztult világlátásában, élettapasztalatában hisz, és rendelkezik megfelelő mentális képességekkel, ugyanazt éri el: gondolatai rendezettek lesznek, egy irányban hatnak, és viszik a célja felé, eredményeket hoznak számára. A maga szintjén rendezetten, tisztán tartja a tudatát, és ha ehhez erkölcsök is párosulnak (bár a pénzhitnél ez ritka párosítás), egész messzire eljuthat, akár istenhit nélkül is szépen leélheti az életét. Legfeljebb a vége felé nehezedik majd a dolga, amikor a betegségekkel és a halállal kell foglalkoznia.
Ahol viszont istentelenül és egyben erkölcsök nélkül dolgozik a nagy mentális erő a pénzért és a hatalomért, ott hiába van anyagi eredmény, valójában békétlenség és boldogtalanság terem. De ezt látjuk is, ha szétnézünk, mert a leköszönőben levő pénzvilág urai közül sokan küzdenek ezzel a boldogtalansággal, és sokakat terelnek, visznek magukkal erre az útra. Szerencsére csökkenő hatékonysággal.
Táltoslovam így repítesz – a derű-látók a magosban!
Szépmező útjának következő fontos kulcsa a táltosló táplálása. Ő viszont parazsat eszik, és e parázs nem más, mint a legtisztább gondolat. Jó az, ha egész nap velünk van, minél nagyobb mennyiségben. Fehér, fényes, tiszta, magas rezgésű. Hogy tudunk megmaradni egész nap ezekben magos dimenziókban? Hogy tud megmaradni a táltoslovam lendülete, ereje, frissessége?
Leülök a reggeli gyakorlatomhoz, a lovamat tápláló parázshoz ott van az egyik főbejárat. Ebben a gyakorlatban miden reggel ráhangolom magam az úgynevezett „fehér fény céljaimra”. Ezek a szívünkből sarjadó célok, melyekben a saját valódi, őszinte belső akaratát fogalmazza meg az ember.
Még mielőtt elkezdenénk a napot érdemes leülni pár percre – mondjuk a reggelinél, amire amúgy is jó, ha áldást, tisztítást kérünk -, és kérni a Jóistent, a segítőket, hogy ragyogó céljaink felé haladhassunk, áramolhassunk. Kérjük, hogy e célok vonzzanak minket, és mi vonzzuk őket. Akár végig is lehet mondani pár perc alatt azokat a kikristályosodott, isteni eredetű céljainkat, amik a lelkünkben korábban már felismert küldetésből erednek. Ezek a célok az általánosból indulva egyre inkább a konkrétabb célok felé haladnak, ahogy az életben lépésről lépésre haladva kinyílnak az ajtók, megjelennek a kimondott célokhoz érkező lehetőségek és szereplők.
A fehér fény célok mellett (azokat váltogatva, vagy azokkal együtt) ugyanígy szoktam használni újabban az úgynevezett Teremtő részemet, vagyis a belső fényemet, felső lényemet. Kérem, hogy felé áramolhassak, rá hangolódhassak egész nap, ez is ugyanúgy segít megmaradni egész nap a magas, magos létezésben.
Hogyan tudom meg a céljaim? Jobb és bal együtt!
Ha már elértünk az úgynevezett fehér fény célokhoz, egy apró kitérőben szót kell ejtenünk a céljaink felismeréséről és pontos meghatározásáról. Már esett erről szó a hivatásunk megtalálásánál, de érdemes részletesebben átgondolni. Ahogy ezt fentebb is jeleztem, a belső forrásunkból való rendszeres merítés és a befelé figyeléssel kialakuló önismeret rengeteget segít életre szóló céljaink felismerésében. Ugyanakkor a célok megfogalmazásánál és a hozzájuk vezető, sokszor életre szóló döntéseknél nagy segítséget ad a belső lényünkkel és a segítőinkkel való kapcsolatkeresés. Jómagam folyamatosan igyekszem feléjük imákkal, gyakorlatokkal, tisztítással, a rezgés emelésével és megőrzésével, illetve a belső, külső jelek megfigyelésével, éberséggel, tudatossággal. Így aztán egy-egy fontos döntés nálam több ilyen, egy irányba mutató jelzésből, sugallatból áll össze. Párosul hozzá a minden porcikámat átjáró biztosság érzés, ott már nincs kérdőjel!
Lehet, hogy ez lassú a lehetőségekhez képest, hiszen van több olyan ismerősöm, aki közvetlen égi vezetést kap. Valószínűleg van hova fejlődnöm ezen a területen, de nem biztos, hogy baj ez a viszonylagos lassúság. A belső üzeneteket, a sokszor a szívünk érzelmeivel áthatott képeket ugyanis mindig össze kell hangolni a valósággal. A tisztánlátásunkkal kell vizsgálni az élethelyzetünket, átlátni felülről, magasan kiemelkedve érzelmi, érzéki viharokból. Úgy kell átlátnunk onnan fentről a magasból, lecsendesedett érzelmekkel és értelemmel, mint egy sakktáblát, és erre alapozva megvalósítani a felső akaratot. Az igazi egyensúly pedig akkor áll be, amikor az elemző bal agyfélteke ugyanakkora elégedettségbe jut, mint a mélyebb rétegekkel kapcsolatot tartó jobb. Kettejük együttes öröme jelzi a jó irányt.
A megvalósításnál is ugyanez hoz eredményt. A jobb agyfélteke erejével rendszeresen áthatott, kitisztított bal agyfélteke ugyanis ragyogóan fog működni, hittel, bátorsággal és növekvő képességekkel. Nem véletlenül mutatták ki nemrég, hogy a meditáció növeli az agy teljesítő képességét, vagyis jobb és bal együttműködve jó hatással van egymásra. Nem érdemes egyikre vagy másikra magasabb rendű oldalként tekinteni, inkább, mint két jóbarátra: amit a jobb megálmodik, végrehajtja a bal. És közben együtt érzik jól magukat!
Biztos jele a valódi célok megtalálásának, vagyis a megfelelő iránynak a haladás, a boldogság, a jólét már a célokhoz vezető úton, még a nehézségek közepette is. Müller Péter egyik legfontosabb, a lényeget telibe találó idézete ide vonatkozik: “Az ember igazi természete isteni és erős. Ami gyengeség benne, az téves vágy és téves gondolat.” Amikor tehát az igazi természetünket éljük, amikor az utunkat járjuk, akkor isteniek és erősek vagyunk!
Amilyen magas a rezgés, olyan magas a védelem
Térjünk vissza az ágy szélére a reggeli gyakorlathoz. Az ember tehát ott ül, és kéri, hogy ragyogó céljai (és/vagy isteni része) felé áramolhasson aznap az energia minden síkján. Például kéri azt, hogy a szakmájában egyre inkább a Föld és az emberiség feljebb lépését segíthesse. Napi egy ilyen alapozó, erős gondolatnak több jelentősége is van, jómagam négyet számoltam meg.
Egyrészt a magasabb síkokról származó célok, elképzelések rendszeres beidézése a magasabb régiókhoz köt minket. Létrejön a szó szerinti derű-látás, ahogy ezt az első fejezetben már láttuk. E magasabb erőállapotban pedig amellett, hogy hatékonyan haladunk a dolgainkkal, elérhetetlenek vagyunk az alacsonyabb szintű, akadályozó, elterelő hatásoknak, legyen az érzéki kísértés, félelem, rosszindulat, másik ember lehúzó hatása, stb. (ezekre és kezelésükre még visszatérek). Mégpedig azért, mert eltérő lesz a rezgésszámunk, így nem tud kapcsolat létesülni közöttünk. Az alacsony rezgésű szándék, gondolat, ember ugyanis csakis akkor tud megnyilvánulni és elérni minket, ha megtalálja bennünk a kapcsolódáshoz szükséges, az övéhez hasonlóan alacsony rezgést (mondjuk egy csipetnyi aggodalmat, félelmet). Nem véletlen, hogy az építő jellegű mozgalmakat, kezdeményezéseket mindig megpróbálják erőszak, indulatok, gyűlölet felé vinni (akár beépített emberek által), mert az így kialakuló alacsony rezgés megadja számukra a támadási felületet.
A tudatosan fenntartott magas rezgés jelentőségét mutatja, hogy nálam a munkahelyi stresszes, lehúzó környezet kezelése nem egyszer ezen alapult.
A vonzás törvénye
A célok rendszeres beidézésének második eredménye, hogy a vonzás törvényéből adódóan behozza az életünkbe a szükséges szereplőket, eseményeket, lehetőségeket, amelyek által elindulhatunk a kért, kimondott irányba. Ez a tétel az egyik alappillére a gondolatok sokat említett teremtőerejének, hiszen a fizikaiban teremteni nyilván csak a megfelelő emberekkel és eszközökkel tudunk – anyag nélkül minden csak terv marad. Maga a törvény végtelen egyszerű: minden létező rezgésben van, és minden létező a vele azonos rezgésűvel keresi, és találja meg a kapcsolatot. E törvény működését szintén számtalanszor megtapasztaltam. Szép példája volt, amikor a fejemben többször megfogalmazott, rendszeresen beidézett, már vázlatban is létező újság tervét az egyik ismerősöm egy gyűlésen előadta. A Magyarok Szövetsége nevű országos társadalmi szervezet egyik kiváló csepeli képviselője volt az illető, addig semmilyen kapcsolatom sem volt vele. Pár szót váltottunk, aztán mosolyogva egymás kezébe csaptunk. A vonzás ott érhető tetten, ahogy a szél újra meg újra összefújja ezeket az azonosan gondolkodó embereket szebbnél szebb találkozásokat teremtve.
A vonzás törvénye érvényesül akkor is, amikor valaki feljebb tud lépni belső törekvéseinek, vagy akár érési folyamatainak köszönhetően. Innentől kezdve magasabb rezgésű anyagokból kezd építkezni fizikai, asztrális és mentális teste, és e magasabb rezgésnek megfelelő, erre rímelő magas szintű eseményeket és szereplőket fog bevonzani. Ezzel áttörést ér el élete különböző területein, vagyis a belsője után a külső környezetét is lecseréli. Persze a dolog a másik irányba is működik, sajnos három barátomon is megfigyeltem, ahogy lefelé hangolta külsejét és belsejét, és kívül is belül is egyre foszlottabb „ruhákat” húzott az életére. Érdekes módon mindhárman Erdélyből érkezve vesztek el a fővárosban, és ott lenn már én se nagyon lehettem mellettük, mert ilyenkor a barátok is lecserélődnek. Legfeljebb a távolból küldhettem a szeretetemet és a figyelmemet. Hála Istennek egy bizonyos mélypont után mindhárman újra el tudtak indulni felfelé, és kimásztak a gödörből egy rakás fontos tapasztalattal gazdagabban. Végül egy érettebb szinten újraépültek.
A párkapcsolat terén is megfigyelhető a rezgésváltás. Több barátommal is rájöttünk már, hogy az ember akkor kapja meg a nagy szerelmet, amikor már el is felejtkezik róla, annyira jól érzi magát, kiáradó ereje van, vagyis egy szakaszon túljutva magasabb erőszintre jutott, ahol be tud lépni a jövendőbelije.
A vonzás törvényének nagyszerű magyarázatát adja Bryan Tracy a már említett könyvében (Maximális teljesítmény). „Bármilyen gondolatot, nézetet, melyet igaznak fogadunk el tudatos elménkkel, a tudatalattink kérdés nélkül elfogad, és azon kezd munkálkodni, hogy valósággá változtassa.” Tracy hozzáteszi, hogy a tudatalattiban székel a vonzás törvénye, mert amikor kezdünk hinni abban, hogy valami lehetséges számunkra, a tudatalattink lelki energiákat kezd kisugározni. Ezzel olyan személyeket és helyzeteket vonzunk magunkhoz, melyek összhangban vannak uralkodó gondolatainkkal. Emellett a tudatalattink szűri a környezetből jövő információkat, eldönti, mit látunk, mit hallunk, mit ismerünk fel, mire vagyunk fogékonyak.
Tracy ugyanerre utal, amikor leírja, hogy a tudatalatti képtelen különbséget tenni a valóságos esemény és a képzeletben lejátszott élmény között. Utóbbit is elfogadja, és úgy kezeli, mintha megtörtént volna, majd azon igyekszik, hogy a valóságban újra megteremtse. Ezért működő módszer az, ha valaki rendszeresen elképzeli egy kitűzött célja magvalósulása utáni boldog élményeket, például azt, hogy a sikeres előadása után ünneplik. A tudatalattija minden erővel ezen fog munkálkodni, és vonzza az ehhez szükséges embereket, diktálja a szükséges lépéseket.
Ha nyílik az ajtó, be is kell lépni!
A célok rendszeres erősítésének harmadik jelentősége, hogy ez a bizonyos reggeli gyakorlat hajlamossá tesz minket arra, hogy amikor lehetőségünk adódik rá, akkor meg is ragadjuk az alkalmat, és lépjünk egyet-egyet a megálmodott irányba, ahelyett hogy erő, hangulat hiányában maradjunk a jól megszokott életünkben. Egyébként pont ez az a bizonyos feljebb lépés, ami a részecskék fent leírt lecserélődéséből adódik: új részecskékhez új élet párosul, de az átmenetért meg kell dolgozni. Ahhoz hogy a kényelmes, bejáratott, de már lejárt létezésünkből ki tudjunk lépni, mindig kell egy plusz erő, egy kisebb áldozat. Na most akkor ugrok egy fejest a hideg vízbe, pedig de jó lenne az a szokásos szombat délutáni pihenő! Az ehhez szükséges pluszt adhatják meg a reggeli gyakorlatok.
Sose felejtem el, sötét ítéletidő, vasutassztrájk, teljes erőhiány és minden akadály megtalált, mikor teljesen egyedül indulnom kellett a számomra tök ismeretlen emberekkel szerveződő balatonfelvidéki táborba, a Mintaként Alkalmazott Gondviselés (MAG) táborába. Ám aznap reggel csak elküzdöttem magam a gyertyáig, mert a szívem diktálta üzenetekből korábban tisztába kerültem azzal, hogy mennem kell! Az imában erőm összegyűlt, bedobáltam mindenem egy sportszatyorba és lebaktattam a pályaudvarig, holott tudtam, hogy sztrájk van, egy vonat se jár. Ahogy megszólítottam egy vasutast, kiderült, három perc múlva mégis elindul egy vonat, aznap az egyetlen, mi a Balaton felé megy! Fel is pattantam rá, közben az idő is kiderült, a vonat utáni stoppolásnál pedig nem más vett fel, mint egyik kedvenc előadóm, Grandpierre Attila, aki szintén a táborba jött, és remekül elbeszélgettünk. A folytatás is ilyen volt, életem egyik legszebb három napját kaptam, máig meghatározó élmény maradt. Ez mindig így van, ha meghozzuk az áldozatot, egy-egy örök élmény vár ránk, hisz küldetésünk útjára lépve nem is várhat más.
Erős elme, acélos akarat, tiszta gondolatok
A rendszeres gyakorlatoknak van még egy negyedik jelentősége, a mentális képességeink megerősödése. A fentiekben többször is említett fejlődés abban mutatkozik meg, hogy egyre könnyebben tudunk tisztán, huzamosabb ideig egyetlen dologra gondolni, illetve gondolataink elkalandozása nélkül tisztán és nagy erővel tudjuk végezni gyakorlatainkat. Ezek rendszerességét tartani tudjuk dacolva a lustasággal, napközben pedig meg tudjuk őrizni tiszta, rendezett állapotunkat fejben. Ha pedig energiazuhanás, rendezetlenség, szétesés mutatkozik, akkor hamar képesek vagyunk rendeződni.
Ez a fajta rendezettség természetesen nagy kinccsé válik a munkahelyünkön vagy az élet bármely területén. Jobban helyt tudunk állni, mert ebben az erőállapotban rendre félelmek nélkül, a bennünk levő jó érzés szétsugárzásával, tudásunk, képességeink legjavát adva tudunk cselekedni.
Érdekességként idetartozik, hogy a mentális erő sokszor a viták eldöntője is a különböző témájú tárgyalásokon. Az egyik barátom például a cégvilág tárgyalásain többször tapasztalta, hogy az észérvek helyett a mondandóba belevitt erő mennyisége döntötte el a tárgyalás kimenetelét. Ez persze a pénzre és hatalomra hangolt, a vezetői posztokon a másik eltiprására törő dumagépekkel telítődött világ sajátossága, de szerencsére nem kizárólagos jelensége. Mert alapvetően két ember valódi beszélgetésénél a mentális rendezettségtől is fontosabb, hogy az érvek, álláspontok kicserélése által mindenki előbbre jusson. És a cégvilág sem veszít ezzel, hiszen arra a gazdaságpszichológia is rájött, és kutatásaival alá is támasztotta, hogy az úgynevezett nyerő-nyerő típusú (win-win situations) megoldásokkal hosszabb távon minden gazdasági szereplő jobban jár, és jobban teljesít, mint a másik legyőzését, eltiprását célzó hozzáállással és a tisztességtelen viselkedéssel.
Éberen Őrködő, szükség esetén közbelépő
A magos állapot megőrzését tehát a reggeli gyakorlattal alapozom meg, aztán napközben is segítem más módszerekkel. Mindezek teszik teljessé számomra az energia napi szintű tudatos kezelését, amit a hozzá tartozó négy csatorna bemutatásával kezdtem el a korábbi fejezetben. E módszereket sem állítanám be általános érvényűnek, viszont rengeteg tanulsággal szolgálhatnak, ha pár példán keresztül átnézzük a működésüket.
A tudatosság alapja, hogy egész nap figyelem az energiaszinteket magamban és körülöttem, így energiazuhanás, rossz érzet, netán ellenséges hatás esetén azonnal közbe tudok avatkozni.
Ha zuhanást érzékelek, ez a leggyakoribb gyorsintézkedésem: „Drága segítőim, kérlek, tisztítsátok meg a csatornáimat, és, segítsetek, hogy a legbelső fényemmel eggyé tudjak válni.” Ez a lépés általában visszahozza a tudatosságomat, elindít egy imát, vagy pedig anélkül is hoz egy azonnali jó lépést, jó döntést, akárcsak egy apró mozdulatot, ami kiemel a punnyadásból. A legtöbbször ilyenkor veszem észre, hogy egy ideje nem mozdultam, nem vettem le a szemem a képernyőről, és már pattanok is fel. Vagy hogy egy ideje nem ittam, s már nyúlok is a pohárért. A víz pedig nagyon fontos, mert a víz tudat, tudatosság (ahogy azt Sri Chonmoy is hangoztatta), és alapvető a megfelelő áramláshoz, a testi s lelki egészséghez a megfelelő folyadékmennyiség.
Amikor sikerül megfogni a nappali energiazuhanást, csodálatos feltámadást lehet megtapasztalni. Jómagam százszor-ezerszer éltem át, miután nagyjából a belső utam kezdete óta, húsz éve használom ezt a segítségkérést. E feltámadás menete nagyon tanulságos, megmutatja hogyan is működik az asztrális sík és a fizikai sík kapcsolata, illetve hogy előbbi mennyire képlékeny, és milyen gyorsan változik.
Amikor bekérjük a segítséget, az egyre komorabb felhő közepében megjelenik egy aprócska pozitív gondolat, legalábbis a kérésben. Aztán nem biztos, hogy azonnal, de rövid időn belül megnyílik a csatornánk vagy a belső fényünkhöz vagy épp egy támogató égi sugallathoz. Ettől máris támad egy jó gondolatunk, és bizony egyetlen bizakodó gondolat is kedvező gondolat-energia-formát hoz létre körülöttünk az asztrálsíkon. Ő pedig, ahogy ott billeg körülöttünk, előbb-utóbb ki fog csalogatni vagy belőlem, vagy valakiből a környezetünkben egy jó szót. Márpedig a szó a gondolatnál is jelentősebb teremtő csatorna!
Mégpedig azért, mert ahányan hallják és figyelik, annyiszorosára erősödik, miután minden hallgatója elképzeli, amit hallott. Ráadásul itt egy jó szó érkezik, ami kapukat képes kinyitni, szeretetáramlást képes elindítani. Innentől pedig átfordul a helyzet, láncreakció indul be, a beszéd és a gondolat síkján is támogató üzenetek, képződmények születnek. Ezek telítik az asztrálsíkot, és egy nyitott, teremtő, alkotó közeget hoznak létre. A borongós, rontó-bontó seregek végül messzire menekülnek, eltűnnek a környékről is.
Senkinek sem kell részleteznem, milyen különbség van egy lehúzó, rossz gondolatokkal terhelt munkahely, vagy egy derűs, jókedvű, alkotó gondolatokkal telített közeg között. Ég és föld a kettőbe bejárni. A fentiek alapján viszont most már azt sem kell bizonygatnom, hogy igenis tudunk az előbbi felől az utóbbi irányába lépni. Mindig érdekes jelenség volt számomra például, hogy elég volt egyetlen jól sikerült céges buli (például egy sörözős tekézés) ahhoz, hogy utána hetekre lendületbe hozza a munkahelyi közeget, a befelé forduló, leszegett fejű gépelést felváltotta a meg-meglóduló vidám és alkotó társalgás.
Hogy mennyire tele lehet pakolni az asztrálkörnyezetünket pozitív vagy negatív gondolatokkal azt egy kísérlet is bizonyította, noha ott szóba sem került például Annie Besant és a tanítása. Egy csoportot előbb egy olyan szobába vittek be társalogni, ahol korábban egy jókedvű, rengeteget nevető társaság töltött pár órát, később berakták őket egy másik terembe, egy olyan csapat helyére, akiknek a tagjai között semleges kapcsolat volt. Van, akinek meglepő az eredmény, nekünk nem: az első esetben a később érkező társaságot is vidámság jellemezte, míg a második esetben ez a jókedv elmaradt. Az első esetben volt, aki megalapozza a hangulatot, a másodikban nem.
Teremtés 15 másodperc alatt – legnagyobb csodát a keresztlányom adta
Hogy az asztrálkörnyezetben végzett teremtés valójában milyen hihetetlen gyorsasággal és hatékonysággal működik, egy korábbi cikkemben leírt élményem támasztja alá. „A nővéremék házában nekem jutott a feladat, hogy a legkisebb keresztlányomat, az egyéves Zselykét megetessem, aztán vigyázzak rá, míg a tesómék hazajönnek. A kislyány, ahogy felénk a Hajdúságban mondják, eleinte boldog volt, vígan lapátolta a papit, aztán hirtelen jött egy felhő, eltört a mécses, a kanál pedig megállt a kezében. Mit tegyek, ezt az ebédet már csak meg kellene enni, keresztapai vizsgafeladatom nem bukhatom el egy egyessel! Azonnal jött, bementem a középpontomba, és nagy erővel hívtam az angyalokat, a magasabb síkok segítőit. Gyertek, futkorásszátok körbe ezt a drága gyerkőcöt, vigasztaljátok, vidítsátok fel, és nevettessétek meg! Nem volt nehéz, mert napi imámban már akkor benne volt, hogy a három keresztlányomnak egyfajta angyali törődést, segítséget, védelmet kértem.
A csatorna tehát bejáratott volt, de azon én is megdöbbentem, hogy mennyire. Ahogy ugyanis végigmondtam magamban – vagyis kifelé némán – az önkéntelenül, szívből jövő kérést nagyjából 15-20 másodperc alatt, a rákövetkező szempillantásban a gyerek leállt a sírással, és úgy ahogy van könnyes szemmel elkezdett kacagni! Méghozzá kitörő nevetéssel!
És úgy nevetett, hogy közben forgatta a fejét, láthatóan maga körül nézegetett valamit…!!!
Ennyit a teremtésről. Amit szívből kérsz, gondolsz, mondasz és elképzelsz, a minket körülvevő finomabb síkokon a tudomány által egyelőre nem ismert anyagból/energiából/részecskékből képződményeket hoz létre, és mozgat meg. A pici gyerkőcöknek pedig még nyitva van a szeme az effélékre.”
Öngyógyítás és önvédelem a mindennapi csihi-puhiban
Bár a jó és a rossz viszonya csak a következő fejezet témája, már itt, az energia napi szintű kezelésénél számba kell vennünk az egyértelműen negatív erőhatásokra adott válaszokat is. Abban a fejezetben majd bővebben megmutatom, hogyan tanítanak minket egyszerre határozott önvédelemre, önfejlesztésre és szeretetáramoltatásra az ártó jelenségek. Itt egyelőre csak arról mesélek, milyen konkrét módszerekkel tudom őket hatékonyan kezelni.
A negatív erők belépését a fejemen érzékelem, hosszabb ideig ott maradó sajgással. Szerencsére ez elég ritka, valószínűleg a védettségnek köszönhetően. Ha egy ilyen mégis belép, és maradandó fájdalmat hoz a fejem vagy nyakam egy részén, akkor a segítőimet arra kérem, hogy egy fénygömböt hozzanak létre a fejem fölött. Aztán ebből minden lélegzetvételre fényt szívok be a sajgó részre, a kilégzéssel pedig eltávolítom a tisztátalan részecskéket. Pár perc alatt meg is szokta szüntetni a fájdalmat.
Ezt az eszközt sem kötném semmilyen hithez, egyszerűen arról szól, hogy ha valakinek van elég mentális ereje, igenis oda tudja teremteni azt a gyógyító fénygömböt a finomabb síkok alkotóiból! Ha pedig más jut eszébe, más tetszik neki, másban hisz, akkor mást fog odateremteni, lényeg, hogy gyógyítson! Az biztos, hogy nekem soha az életben nem volt hagyományos értelemben vett fejfájásom, legalábbis tartós biztosan nem.
Természetesen egy ilyen esetben az adott sérülés (tapasztalataim és tudásom szerint ez a sajgás nem más, mint az asztráltest kisebb sérülése) okát is igyekszem megszüntetni, vagyis levédem magam, illetve kitisztítom a teret. Ha hozzám közeli embertől érkezett a csomag – ami szintén elég ritka – akkor szeretettel és pár jó szóval, egy jóízű beszélgetéssel megnyitom és tisztázom a másikban feltámadt haragos gondolatot, mert efféle is képes karcolást okozni. Ha tőlem távolabbi ámokfutóról van szó, akkor marad a tisztítás, a védelem és annak különböző formái. Ez esetben nem pusztán harag, hanem kifejezetten rosszindulatú erős gondolat állhat mögötte, amit nem is feltétlenül nekem címez, de alaposan beszennyezi vele a teret.
Az efféle negatív erők tömény jelenlétét például tisztán lehet érzékelni a figyelő, tudatos érzékekkel a főváros Blaha Lujza téri aluljárójában. Rendszerint megcsap, ha megyek a 112-es busz megállója felé, és látom is fél szemmel a hozzá párosuló borzalmas alakokat. Ilyenkor nincs helye hősködésnek, az ilyen helyekről spurizni kell!
Még a nappali tevékenységeink legelején, vagyis korareggel előre is lehet dolgozni a tisztítással, hogy a fentiekhez hasonló élményeket elkerüljük.
Előfordul, hogy otthonról elindulás előtt segítőimet kérem, hogy fehér fénnyel tisztítsák, amerre elhaladok: az ajtókat, a lépcsőházat, az utcát, az épületeket. A munkahely bejáratához, illetve a helyekhez, ahol munka közben ülnünk kell, képzeletben fényoszlopokat húzok fel. Érdemes külön védelmet kérni a számítógép előtt, illetve minden telefonálás előtt, e szerkezetekből könnyen érkezhetnek alacsony rezgésű csomagok.
Ugyanilyen tisztításokat végzek fontos közösségi találkozók, túrák előtt, egyéb segítőket és módszereket is igénybe véve, hogy megteremtsem a szeretetáramlás és együttműködés biztosítékait.
A napunk végén is fontossá válhat az éberség. Ekkor az éjszakai nyugalmunkat és védettségünket alapozhatjuk meg, ami kulcsfontosságú a pihentető, erővel telítő álomhoz.
Az otthonomat a belső fényem fokozatos kiterjesztésével rendszeresen tisztítom, általában este. A belső tüzemet, belső gyertyalángomat szépen lassan növelem – akár öt tíz percen át tartó folyamatban – az egész testemet, az ágyamat, a környezetemet, a szobát, végül az egész lakást, minden szoba minden sarkát betöltő és bevilágító nagy áradattá. Amikor már látom a kiterjedt fényoszlopot, a tisztaság szót ismételgetve. Látva és belül ki is mondva, hogy ez a fény a szoba minden zegét-zugát megvilágítja, egyetlen sarok sem marad sötétben, minden megvilágosodik!
Székely barátomtól tanult, remekül működő módszer. Ha kell, megtoldom azzal, hogy a szobákat egyenként megtisztítva kitessékelem a lakásunkból az asztrálsíkon bennragadt ártó, akadályozó képződményeket és teremtményeket. Legyen ez rossz gondolat vagy betévedt teremtmény, végső soron tök mindegy, nincs ott helye!
Ezt meg is kell mondani nyugodtan, de határozottan, és felszólítani a távozásra. Ez itt a mi lakhelyünk, a mi lakásunk, a mi szobánk, a mi legbelső életterünk. Itt a mi gondolataink, a mi álmaink, a mi segítőink, a mi hitünk, a mi szeretetünk, a mi szerelmünk lakik. Mindenki más, aki, ami ettől eltér, aki ezzel ellentétes, távozzon el innen, MOST!!!
Kísérje áldás az útján, jusson az ő helyére, ha kell, oszlassa fel őt a Teremtő az asztrálsíkból származó alkotóelemeire, és használja az így nyert alkotókat arra, amire legjobb tudása szerint használnia kell!
A tisztítást napirányban tett körökkel, tenyerünket előre tartva és a távozást kézmozdulatokkal is segítve lehet erősíteni.
Hogy milyen képződmények indokolhatják a fenti gyakorlatokat, arra az elmúlt 14 évben általam lakott nyolcféle fővárosi albérlet adja a válaszokat. Tapasztalataim szerint szomszéd és (ritkább esetben) lakótárs, illetve testét már elveszített, ám a távozásra még valami miatt nem képes embertársunk is képes igen randa dolgokat szülni a mi terünket, szobánkat is lehúzó, a fejemen elég durva érzetekkel jelző felhőkkel beterítve. Anélkül teszi, hogy tudná, de sebaj, ezek csak alkalmak arra, hogy gyakoroljam a tisztogatást, és legalább nem hagynak ellustulni.
Mert egészen biztosan égi tanpálya rejlik abban, hogy az előző pesti albérletemben egy sárkány nő lakott közvetlen mellettem, aki rengeteget ordított a gyerekeire alpári módon, közvetlenül a minket elválasztó fal mellett. Mikor pedig átköltöztünk Budára a feleségemmel, itt is kifogtunk egy rettenetes vadtulkot, aki felettünk rendez ordenáré ordibálásokat, megalázva a feleségét. Mindkét helyen felvettem a kesztyűt, és tisztogattam derekasan, olykor szeretetet is küldve nekik és a ház többi lakójának is. Az első helyen az ordítozás ritkulása mellett azt a megdöbbentő hatást tapasztaltam, hogy a nő elkezdte napi szinten nagy hangerővel hallgatni a „Titok” című filmet, jelezve hogy a tudatosulás első lépcsőfokára lépett! A budai lakásban jóval nehezebben tudtam megtörni a szörnyűségeket. Végül nagyon határozott üzenetekre volt szükség előbb mentális úton, majd egyszer szóban is, személyesen meglátogatva az illetőt, de végül hatottak, és megritkították az egész házban visszhangzó üvöltözéseket.
Kishitűség? A megoldás Új-Zéland!
A mindennapi magas, magos, mágus állapot fenntartásához a fentiekhez hasonlóan fontos az önbecsülésünk, önbizalmunk megőrzése.
A belső kincseink felfedezése növeli az önértékelésünket, azért még visszatérő felhő lehet sokak számára, ha az az aggodalom fogja meg őket napközben (vagy akár abba ragadnak bele hosszabb távon), hogy bénák, idétlenek, hülyén néznek ki, stb. Ez a kishitűség ugyanolyan energiarabló állapot, mint a többi csapda, azonnali választ sürget.
Nem kell szégyellni, el kell mondani magunkban hétszer: „Szeretem magam!” Akár a reggeli gyakorlatban is rendszeresíthetjük, és otthon tükör előtt, hangos szóval is végezhetjük. Nagyon gyors és biztos hatása van. Ez a legjobb, amit a környezetünkkel tehetünk, mert a hatása ki fog vetülni. Szeretem magam úgy, ahogy vagyok! Szeretem minden porcikámat!
Ennek a felfogásnak és a vele járó önbizalomnak a futballban az új-zélandi fociválogatott a lenyomata. A 2010-es világbajnokságra eleve csoda volt a kijutásuk, ám ott egy nehéz csoportban, ahol mindenki azt hitte, hogy jól agyonverik őket, még rátettek egy lapáttal. Mégpedig azzal a messzire ragyogó hozzáállással, hogy 120 százalékosan játszották azt a semminél valamivel több futballtudásukat (nem megsértve, sőt, inkább csodálva őket írom ezt), hogy „lepasszolom, felívelem, benyomulok a kapu elé, egy picit dűtök-borítok, előbb-utóbb lesz belőle valami”. Sugárzott róluk az az öröm, hogy ők ezt boldogan csinálják, ők ezt nagyon tudják, és még annál is jobban! Nem is tudták őket megverni, három tőlük sokkal erősebb csapat elleni döntetlennel estek ki, és ünnepelve mentek haza. Érdemes róluk példát venni az élet bármely területén!
Ha azt veszem észre, hogy kezdek összezsugorodni valamilyen feladat előtt (főleg mások nagyságát, nagy tudását érzékelve vagy inkább beképzelve az adott dologban), beidézem Új-Zélandot. Ha ők azt a kevéske tudást képesek voltak ekkora önbizalommal, ekkora hatékonysággá változtatni, akkor én az én csodás képességeimre alapozva hogyne tudnék megfelelni az adott helyzetben! Sokszor tapasztalom társaimon különböző, égi fényben ragyogó körökben azt a hozzáállást, hogy szép-szép, amit mi itt csinálunk, de azért elég picikék vagyunk, messze vagyunk mi még attól, hogy… És közben egytől egyig hatalmas lelkekről van szó, sokszor el se tudják képzelni magukról, hogy mekkorák valójában! És sokszor az az érzésem, hogy az egész magyarság ebben a cipőben jár. Egy adag új-zélandi féle hittel és önbecsüléssel pillanatok alatt össze tudná magát kapni, és kilőne az ég felé ez az ország!
Lényegében ezt mutatta be a magyar futballválogatott 2016 nyarán negyven év után kijutva egy világversenyre, és ott még Új-Zélandot is felülmúló helytállást bemutatva. Néhány napra az egész országot csodálatos egységbe, és – ami talán még ennél is fontosabb – felhőtlen, szívből jövő örömbe röpítve.
Amikor a bontás hozza az áldást – a természetszellemek segítségül hívása
Szintén a mentális fordulatok tudatos kezelésénél tárgyalandó, de már átvezet a fizikai síkon túl lakó segítőinkhez az a patthelyzet, amikor valami nem hagyja nyugton az elménket, rácsavarodunk egy témára. Általában sérelem éri az embert (főleg az olyan embert, mint jómagam, akinek a konfliktusok felvállalása adott tananyag), és ahelyett, hogy eltenné holnapra, éjjel őrlődik rajta, amikor pedig lehetetlen a megoldás, legalábbis agyból.
A fentebb leírtakból egyértelmű, hogy egy ilyen kattogás mennyi energiát elvisz, és mennyi felesleges, megterhelő teremtéssel jár. Az agy egymillió képet legyárt, miközben a megoldásokon vekeng, e teremtményekkel jól megterhelve körülöttünk az asztrálsíkot. A megoldás épp az ellenkezője! Ebben a helyzetben ugyanis tudatosan le kell bontani minden olyan képződményt, ami az adott témához köt! Mégpedig az asztrálsíkon minket a témához odakötő sérelmeket, érzelmeket – mert ezek ugyanúgy gondolat-energia-formák. Nyilván az érzelem ereje miatt jó vaskosak, tartósak, de bonthatóak. Mégpedig az úgynevezett természetszellemek segítségével.
A természetszellemek témaköre megint egy olyan kincs, ami miatt érdemes elolvasni Annie Besant Ősi Bölcsesség című könyvének legalább az idevonatkozó részét, az asztrálsík szereplőinek részletezését. E teremtmények azok csoportjába tartoznak, akik „nem lógnak bele a fizikaiba”, vagyis csak a magasabb síkokon (asztrális, mentális, stb) van testi megnyilvánulásuk (azon síkok elemeiből testet létrehozva), így az átlagember nem látja őket. Közülük a természetszellemek végzik az emberek, növények, állatok és ásványok különböző síkokon levő testeinek felépítését, alakítását, ha kell, a bontását. Besant úgy írja le őket, hogy ők a régi időkben létezőnek tudott, de mára a mesékbe száműzött gnómok, tündérek és manók. Érdemes őket a tudatunkban újra bevonni a valóságba! Ehhez Besant könyve mellett egy magyar előadó is segít, Borbás János 2016-os, kétórás előadását érdemes felkeresni a világhálón („A természetszellemek és a világ másik oldala” a címe). Számomra a lényemet több hétre feltöltő, maradandó élményt adott.
Ahogy azt Borbás János is elmondja, főleg a Természetben tapasztalható meg a jelenlétük, de egyik alkalommal a lakásban ülve egy sugallat hatására azt kértem tőlük, hogy bontsák le az adott túlagyalós témámhoz kötő gondolat-energia-formákat az asztrálsíkon.
Kérlek, bontsátok le alkotóelemeikre ezeket a kötéseket, és a felszabadult alkotóelemeket adjátok vissza a Teremtőnek, hadd használja arra, amire a legjobb belátása szerint használnia kell!
A kérés teljesült, és a módszer azóta is működik!
Ráadásul egy másik fontos, bár nem gyakori feladatnál is tökéletes eszköznek bizonyult, akkor, amikor el kell engedni valakit. Párkapcsolat lezárása után (vagy akár viszonzatlan szerelemnél) a korábban erősre növesztett kötelékeknek le kell bomlaniuk, és ezt is remekül segítik a természetszellemek – ha úgy tetszik, tündérek – , ha megkérjük őket.
Ugyanilyen segítség lehet, amikor az elhunyt szerettünket kell elengedni. Sőt, itt kulcsfontosságú ez a lépés, hiszen az ő útját döntően befolyásolják az asztrálsíkon képződött kötések, melyek még lefelé húzzák a fizikai világhoz, és lassítják az útján felfelé, hazafelé. A könyvében Besant is hangsúlyozza, a halottainkat inkább a fölfelé vezető útján támogassuk, bátorítsuk, ahelyett, hogy érzelmeinkkel akadályozzuk a földi világtól való távolodását.
Varázskör a havasi vihar közepén – közös munka a természetes elementálokkal
A természetszellemekhez hasonlóan érdemes kiépíteni a kapcsolatot az asztrálsík egy másik szorgos csoportjával a természetes elementálokkal. Annie Besant őket az öt elem (föld, levegő, tűz, víz, éter) működését segítő, végrehajtó teremtményeiként írja le. Az elemek esetében egyfajta hierarchia érvényesül, akárcsak a Természet (más szóval Univerzum) működésének többi területén. Ha például a tüzet vesszük szemügyre, a tűzelem ura (neve az indiai hagyományban Agni, de a magyar őshagyományban is megjelenik a megszemélyesítése) alá óriási fényű, erejű, méretű és hatalmú tűzangyalok tartoznak, akik irányítják az adott elem természetes elementáljainak seregét. Utóbbiak felelősek a végrehajtásért.
Miután ugyanez a hierarchia érvényes mind az öt elemnél, a végrehajtókkal, az angyalaikkal és a vezetőjükkel is rendszeresen tartom a kapcsolatot, főleg, ha kint vagyok a Természetben, hiszen az időjárás alakulásában döntő befolyással bírnak! Szeretetküldéssel és kéréssel fordulok hozzájuk, ha fontos utat járunk be valamerre a Kárpát-hazában. A Pilist a Hargitával 21 hegységen át összekötő vándorút minden egyes túráján együttműködünk…
Jelenlétük, munkálkodásuk egyik emlékezetes jele volt, amikor a később tárgyalandó Kurultaj nevű 70 ezres gyűlésen az isteni akarat, vagyis az isteni csoda teljesülését csontszáraz időben szivárvány jutalmazta a kiskunsági Bösztörpuszta egén. Itt vannak, figyelnek, együtt rezegnek velünk ezek az elemek, és visszakapjuk tőlük, amilyen szinten vagyunk, amiket elvégzünk.
A velük való együttműködés legszebb példája a Borgói-havasokban mutatkozott meg, amikor egy közelgő havasi vihart sikerült addig halasztanunk, amíg felálltak a sátraink, tüzet raktunk, és megvacsoráztunk. A kért halasztás több óráig működött a Les-patak völgyének általunk akkor bejárt szakaszán, de közben körülöttünk megindult az égi háború. Végül ott álltunk a tűz körül kört alkotva a vacsora után, és miközben körös-körül mindenhol csapkodtak a villámok, sötét felhők tornyosultak, zúgott a szél, és esett az eső, a felettünk levő picike körben még mindig nyitva volt az Ég!
Döbbenetes látvány volt. És legalább akkora döbbenet volt, amikor pár perc múlva, egyik társunkat a tűz őrzőjeként kint hagyva beszálltunk a sátrakba, és abban a pillanatban, ahogy lehúztuk a cipzárakat, elkezdett ömleni a zuhé! El is hangzott az azóta sokat emlegetett mondat: „Nem lett volna szabad otthagyni Attilát!”
De ugyanilyen feltűnő volt a támogatásunk, amikor a Görgényi-havasokat úgy jártuk be, hogy közben a Maros völgyében és a Gyergyói-medencében is napokig esett, mi viszont fenn a hegyekben egyetlen pár órás ázással megúsztuk ezt az időszakot! A felhők sokat jöttek-mentek, de rendre ott is hagytak. Maradtunk mi és a napsütés. A Görgényi-havasok ezt megtoldotta egy hófehér pásztorkutyával, aki a kezdetnél csodák csodájára mellénk szegődött, és négy napon át kísért minket nappal, és őrizte a sátrainkat éjjel. Egy ízben pedig elvezetett egy forráshoz, amikor kezdtek elfogyni a vízkészleteink 1600 méteres magasságban egy gerincúton! Óriási segítség, és óriási élmény volt. Úgy volt ez, ahogy a székely boltos nénikék megállapították Gyergyóban az érkezésünkkor a történetünket meghallgatva: „Azt a kutyát a Jóisten küldte!”
Az egyik ilyen csodatúránkról hazafelé – Hála Istennek megszámlálhatatlanul sok volt az elmúlt tizenegy évben! – a legnagyobb elismerés az volt, amikor az egyik mérnök barátom (érdekes módon belőlük van a legtöbb a Pilis-Hargitán) azt mondta: „Én eddig nem hittem ezekben a dolgokban, de amit itt ezen a túrán megtapasztaltam, arra nem lehet más magyarázat! Valaminek lennie kell…”