Óvatosság vagy bátorság? Kötődésmentesség vagy hűség? Halálmegvetés vagy élettisztelet? Fogékonyság vagy befolyásolhatatlanság? Azonnali cselekvés vagy megfontoltság? Az Élet éppen ezért működik robbanások, széthullások, katarzisok és csodák által, hogy senki se maradhasson meg örökké egyik vagy másik végpont szemellenzős képviselője. Ha eljön az ideje, olyan vihar kerekedik, amely percek alatt lerombolja az állásainkat, és kénytelenek leszünk tapasztalni új nézőpontokat, új minőségeket, az ikerpár túlsó vizeire átsodródva. A vihar után magunkhoz térve egy idő után azt vesszük észre, hogy lám a másik oldalon is van élet, és bizony itt is létezik az irány Fölfelé.
Az Elisabeth Haich által leírt 12 ikertulajdonság úgy működik, mint egy varázsszer. Amikor Erzsi által megszólalt Hosszúhetényben a Teremtő Kör 2023-as elvonulásán, ahogy behozta az ellentétpárokat, és ahogy megbeszéltük, különleges és felemelő volt. Hirtelen fel se lehetett fogni, annyi ajtót és kaput kinyitott 30-40 perc alatt. Jópár felismerést megfogalmaztunk, ahogy a fűben ülve a friss élményt megosztottuk egymással, de érezhetően csak párat ahhoz képest…
Erővel tölt fel, és jeleket küld
Aztán amikor utólag kikerestem Elisabeth Haich írását a világhálón, tagoltam-rendeztem, és elküldtem a Teremtő Körnek, megint elkezdett hatni. Éreztem, hogy erővel tölt és jeleket küld este fél 11-kor. Végül elvezetett a „liberális” és „konzervatív” eszmék képviselői között hidat építő Kassai Lajos megidézéséig, megértéséig. Aztán amikor azt az írást éjfél táján lezártam, aludtam rá pár órát, megint jöttek az újabb felismerések…
A varázslat úgy válik igazán érzékelhetővé, ha úgy vesszük elő az ikertulajdonságokat, ahogy Hosszúheténybe Erzsi és Gáspár elhozta a Teremtő Körnek:
minden ikerpár egy skála két végén van, és legyen az mondjuk 1-től 100-ig beosztva. Te pedig felteszed a kérdést: hol vagyok én ezen tulajdonságpár által teremtett pályán, melyik végponthoz állok közelebb, mi jellemző rám az életemben vagy életem ezen szakaszán? Melyik végpontot szoktam gyakrabban megélni? Mi történik, ha gondolatban elindulok egyik vagy másik irányban?
Egy ikerpár, négyféle végponttal – avagy valóban érdemes kitartanom?
Különleges pillanat ebben az utazásban, amikor rádöbbensz: egy adott ellentétpárban, vagyis egy skálán négyféle kimenet létezik. Megélhetjük például a hűség felemelő és fejlődést hozó minőségét, de ugyanott a túlzott ragaszkodás lehúzó, elakadást hozó élményeit. És még mindig ezen a skálán – csak épp a másik végpontjában – vagyunk amikor képesek vagyunk kötődések nélkül mozogni egy olyan térben és időben, amikor tényleg nincs szükség arra, hogy kötődjünk bármihez is. A negyedik kimenet pedig, amikor képtelenek vagyunk bármihez is kötődni, bármi mellett is kitartani, gyökereket ereszteni, miközben a szívünk éppen azt súgná, és miközben meg is lenne rá az alkalom és az élethelyzet…
Még tisztábban átlátjuk a térképet, ha behozzuk a tér és az idő fogalmát. Ha rajta vagy a JELEN, és vezéred a JELEN, akkor érzed, hogy egy adott élethelyzetben egy adott térben és időben melyik tulajdonságnak van létjogosultsága az egymáshoz tartozó két iker közül. Tegyük fel, hogy kikupálódsz a hűség minőségében, és egy olyan helyzetben, amibe az Állatok nyelvén értő juhász került, kitartasz a kígyókirály tanácsa mellett, hűséges maradsz a küldetésedhez: nem árulod el a titkot a feleségednek! Igen ám, de könnyen lehet, hogy később olyan élethelyzetbe jutsz, ahol kötődések nélkül haladva vagy igazán Önmagad, a kötődések nélkül vagy épp az elengedést (egy régi eszmét, családtagot, barátot, párt…) megélve vagy összhangban a sorsoddal, a Teremtővel, a Forrás bölcsességével, ha úgy tetszik, az adott időminőséggel. Ha ebben a helyzetben mégis inkább a hűség, a kötődés, a kitartás gondolatához ragaszkodsz valamilyen megfontolásból – például azért, mert gyerekkorodban beléd nevelték, hogy „mindig hűségesnek kell lenni” – , akkor egy téves irányt élsz meg. Vagyis a lefelé húzó minőségét éled annak az adott végpontnak, ahelyett, hogy átváltottál volna a másik végpontra.
Akkor fogod tehát igazán uralni egy adott ikertulajdonság tengelyét, ha az élethelyzet és az időminőség változásával az addig jól működtetett egyik végpontból – ahelyett, hogy ragaszkodva az elveidhez azon végpont lefelé húzó változatába csúsznál át – képes vagy átlépni a másik végpont tiszta és felemelő megélésébe!
Például az intuitív döntések nagymestere akkor válik igazán a döntések mesterévé, ha a megfontolt, nem azonnali döntésre is képessé válik, amikor annak van itt az ideje.
Amíg nem kényszerít rá az élet, nem szívesen megyünk át a túloldalra
Természetesen a valóság körülöttünk egész máshogy néz ki, különben nem lennénk itt. A valóságban hajlamosak vagyunk letáborozni egyik vagy másik végpont környékén és onnan védeni az igazunkat, akár egy életen vagy életeken át. A legtöbbször tudat alatt ható szülői minták, egyéni, családi és akár nemzeti szintű traumák, események, egyéni és kollektív meggyőződések helyeznek el minket egy adott skála valamelyik pontjára. Nagyon találó volt Gáspár összegzése ott a fűben: tapasztalata szerint
az ikerskálán a helyünk annyira összefügg a családi mintákkal, hogy ha a legfőbb családi eseményeit valaki rávetíti a skálára, akkor az kirajzolja, hogy melyik intervallumban helyezkedik el alapvetően.
További nyomós oka annak, hogy valaki egy adott végpont közelében lehorgonyoz a skálán, hogy egyszerűen ott érzi jól magát. Mondjuk szereti a megfontoltságot, kerüli a gyors, intuitív döntéseket, cselekvéseket. Vélhetően az eddigi életei, tapasztalatai nyomán ez a tanultabb oldala. Amíg nem kényszeríti át az élet, nem is szívesen megy át a túloldalra, egy olyan minőséget próbálgatni, amelyben nincs tapasztalata, ezért nem érzi magát biztonságban.
Az ősellenségek a magasabb szinten egymást emelő párokká válnak
Az egyik vagy másik végpontban táborozva hajlamosak vagyunk ám legyártani az ellenségképet a másik végpont képviselőiről. Ehhez elég csak összegyűjteni a másik végpontban működő minőség rossz megéléseit: „Na tessék, még ők jöttek nekem ezzel az intuitív azonnali cselekvéssel, aztán megint hova vezetett ez a kapkodás…! Én nem leszek soha ilyen!”
Így lehet tele a világunk mindenféle címkézésekkel, így lehet tele a társadalmunk súlyos törésvonalakkal. Látszólag feloldhatatlan ellentéteket mutatva: bizonyos csoportok fejében bizonyos más csoportok – a tengely túlvégén – a világunk megrontói, megbocsáthatatlan bűnökkel (pl. “nácik”, “libsik”, “komcsik”).
Holott valójában egy ellentétpár két végpontján nem két ősellenség lakik, hanem a magyar szerves műveltségben is megnyilvánuló IS-IS törvénynek megfelelően, két egymást varázslatosan kiegészítő tulajdonság.
A két tulajdonság tehát valójában testvériséget – méghozzá Hunor-Magyar típusú, egymásért élő testvériséget – hordoz magában, nem pedig ellenséges állásokat éltető ellentéteket. Az ellenségképek a tengelyen csak addig állnak fenn, amíg az alacsonyabb szintjén éljük meg a pár végpontjait.
Az Élet azonban éppen ezért működik robbanások, széthullások, katarzisok és csodák által, hogy senki se maradhasson meg örökké egyik vagy másik végpont szemellenzős képviselője. Ha eljön az ideje, olyan vihar kerekedik, amely percek alatt lerombolja az állásainkat, és kénytelenek leszünk tapasztalni új nézőpontokat, új minőségeket, az ikerpár túlsó vizeire átsodródva. A vihar után magunkhoz térve egy idő után azt vesszük észre, hogy lám a másik oldalon is van élet, és bizony itt is létezik az irány Fölfelé.
Uraivá és mestereivé válhatunk az életünknek
Ugyanezt a folyamatot segítheti – és akár szintén viharokon keresztül – az Attila által Hosszúhetényben jelzett hatás: ha egy párkapcsolatban a két fél a skála két végéhez van közel. Ez bizony alapvetően feszültséget okozhat és akár viharokat is, de valójában ők tudják a legjobban tanítani egymást, ha felismerik a helyzetükben rejlő lehetőséget!
Bárhogy is sikerül megismernünk a másik oldalt, amikor először érzékeljük, hogy egy adott tengely számunkra addig tanulatlan végpontján meg tudjuk élni a felemelő minőséget, akkor megszületik bennünk az örömteli teljesség.
Az adott ikertulajdonság tekintetében onnantól kezdve uraivá és mestereivé válhatunk az Életünknek!
Hegedűs Gergely